Német póker

Ha most lennének Németországban a választások, simán nyernének az uniópártok, s az FDP-vel koalíciót alkotva Edmund Stoiber első bajor politikusként beköltözhetne a kancellári hivatalba. Szeptember 22-e azonban viszonylag messze van, a közvélemény-kutatók szerint a szociáldemokraták addig még megfordíthatják a hangulatot. Különösen sokat tehet ebben - mondják - Gerhard Schröder kancellár, akinek népszerűsége (ha csökkenő mértékben is) még mindig meghaladja Stoiberét. Arra hivatkoznak, hogy a 25-30 százalékos határozatlan szavazói csoportból a szocdemek nagyobbat meríthetnek, mint az uniópártok.

Már csak az a kérdés, hogy e bizonytalanok között mennyien munkanélküliek, és ebbéli állapotukban kinek hisznek inkább. Mert a legfrissebb foglalkoztatási adatok éppen a legrosszabbak négy év óta, amikor Schröder többek között azzal az ígérettel szerezte vissza pártjának 16 év után a kormányhatalmat, hogy letöri és 3,5 millió alá szorítja az állástalanságot. A munkanélküliek száma, akárcsak 1998 őszén, ismét meghaladja a 4,1 milliót, ami két lélektaninak tartott határt is átlép: a négymilliós abszolút és a 10 százalékos viszonyszámot. Schröder ugyan ismét ígér, de ismétlőként nehezebb helyzetben van, mint ellenfele, akinek új fiúi hitelességét csak az kezdi ki, hogy saját szűkebb tartományában - a Bajor Szabad Államban - éppen 19,9 százalékos a munkanélküliség; s hogy ne csak a CSU vergődjön a sárban, a nagyobbbik testvérpárt, a CDU mintaállamának tekintett Baden-Württembergben is 13,3 százalékra kúszott fel a mutató. Vagyis ígérgetés terén valóságos pókerjáték folyik Németországban, miközben maga a munkanélküliség több áttételen keresztül újabb oldalról veszélyezteti az EU stabilitási paktumában vállalt kötelezettségeket.