Világgazdaság: szavak és tények

A világ ismét az Egyesült Államoktól remél megváltást. Bush elnök még a napokban sebtében öszszehívott gazdasági minicsúcson is arról igyekezett meggyőzni hallgatóságát, hogy az amerikai gazdaság alapjai szilárdak, és a tőzsde zuhanása csupán múló rosszullét eredménye. Talán ezt még ő maga sem hitte el. A sorozatos könyvelési botrányok miatt a befektetők bizalma megcsappant, ami a háztartások részvényportfólióján keresztül a vásárlási kedvet is visszavetette. Az új lakások kiugró eladási adatai arról tanúskodnak, hogy sokan inkább ingatlanba menekítik pénzüket, amit a jelzáloghitelek alacsony kamata is ösztönöz. A tartós fogyasztási termékek közül inkább csak az autók iránt mutatkozik nagyobb kereslet, ami a kamatmentes hitelek térnyerésével magyarázható. Az amerikai gazdaság egyensúlyhiánya egyre inkább megmutatkozik, és kétséges, hogy a nemrég elfogadott vállalatvezetési reformok helyre tudják-e állítani a bizalmat. A Wall Streeten és a médiában most már arról vitáznak, hogy az enyhe fellendülést követően elkerülhető-e az újabb recesszió, és egyre többen vannak azok, akik szerint nem.

Nyugat-Európában a helyzet pillanatnyilag még rosszabb, mint a tengerentúlon, hiszen például legfőbb exportpiacunk, Németország gazdasága az év első felében gyakorlatilag stagnált. Az eurózóna egészéről sem mondható el sokkal több jó, s az már biztosnak látszik, hogy az év végéig a helyzet nem javul számottevően. A vállalati eredmények, az elbocsátások, az üzleti bizalmi indexek mind azt mutatják, hogy a nehéz idők még nem múltak el. A térség országainak kilátásai nagymértékben függnek az amerikai fejleményektől, míg azonban az Egyesült Államokban meglehetősen nagy kilengések jellemzik mindkét irányba a növekedési pályát, Európa jóval kiszámíthatóbb, nagyobb a tehetetlensége. Ez akkor is megmutatkozott, amikor Amerika drámai visszaesését az öreg kontinens csak késéssel követte, és a majdani fellendüléskor is várhatóan így lesz.

A mostani borús időket a jelek szerint viszonylag jól vészelik át az úgynevezett feltörekvő piacok, leszámítva Dél-Amerikát, amelyet várhatóan még sokáig vernek Argentína csődjének tovagyűrűző hullámai. Európából és Ázsiából ugyanakkor - a lassulás ellenére - továbbra is viszonylag jó növekedési adatok érkeznek. Bár ezek az országok exportjukon keresztül nagymértékben függnek a fejlett ipari országok konjunktúrájától, az összhatás korántsem egyértelmű. Egyrészt a gyengülő importkereslet sok esetben kevésbé érinti a feltörekvők gyakran olcsóbb és versenyképesebb exportját, mint esetleg más fejlett országokét. A nehezebb időkben a fejlett országok vállalatai nagyobb figyelmet fordítanak a költségekre, ami a termelés áthelyezéséhez vezethet, pluszforrásokat és új munkahelyeket teremtve a kevésbé fejlett országokban. Különösen igaz lehet a receszsziónak ez a kedvező, ellensúlyozó hatása az Európai Unió tagjelölt államaira, köztük Magyarországra, amely mára az egyik legstabilabb szigetnek bizonyult a feltörekvők körében. Hazánk esetében ráadásul a külső importkereslet lanyhulását a fiskális expanzió és a megugró belső kereslet is enyhíti.

Hogy mégsem lehetünk teljesen nyugodtak jövőnket illetően, annak számos oka van. Először is a magyar gazdaságban egyre aggasztóbb jelek mutatkoznak arra vonatkozóan, hogy a belső és külső egyensúly - ha nem is drámai mértékben, de - kezd megbillenni. Másodszor, az ellensúlyozó hatások ellenére a növekedés lassul, hiszen az ország nem tudja teljesen kivonni magát a világgazdaság kedvezőtlen fejleményei alól. Márpedig globális szinten több komoly kockázati tényező mutatkozik.

Ilyen továbbra is az amerikai részvénypiac ingatagsága. A rossz vállalati eredmények és a várható újabb könyvelési botrányok miatt még a mostani alacsonyabb árfolyamszint is sokak szerint túlértékelt. További veszélyforrás a közel-keleti válság eszkalálódása és az Irak elleni küszöbönálló amerikai katonai támadás. Ez felhajthatja az olajárat, és az infláció növekedésén keresztül meghiúsíthatja a fellendüléshez szükséges kamatcsökkentéseket. Végül, az IMF támogatása ellenére nem lehet kizárni, hogy a legnagyobb feltörekvő adós, Brazília az ősszel csődbe megy, ismét elapasztva a nemzetközi tőkeforrásokat.

A legtöbb elemző most a jövő évre teszi a fellendülést, bár optimizmusuk lehetséges okairól nem sok szó esik. Talán abban bíznak, hogy végre sikerül "felbeszélni" a növekedést. Sajnos azonban a végeredmény nem csak a szavakon múlik.