Az eltűnt befektetők nyomában

A kialakult helyzet komolyságát jelzi, hogy az üzleti beruházások már 2000-ben megtorpantak, 2001-ben pedig már az egyértelmű csökkenés vált a jellemző trenddé, amely a KSH most közölt hivatalos adatai szerint a második negyedévben közel 10 százalékos mértékben csökkent. A beruházások egészét tekintve valamivel jobb a helyzet, döntően az állami beruházásoknak a választásokra is tekintő megugrása miatt.

Milyen tényezők játszottak közre abban, hogy az elmúlt két évben a beruházások növekedési dinamikája mind a kívánatosnál, mind a vártnál rendre kisebbek voltak, az üzleti beruházásoknál pedig a folyamatos csökkenés vált a jellemző tendenciává? Az alapvető tényező megítélésem szerint az, hogy a 90-es évek második felében látványosan megugrott külföldi beruházások 2000-től fokozatosan mérséklődtek mind az új tőkebehozatal, mind a nálunk megtermelt profit ismételt befektetése tekintetében. Hozzávetőleges adatok szerint a 90-es évek második felében a feldolgozóipari beruházások körülbelül 85 százalékát a külföldi cégek adták. Ilyen arányok mellett a hazai források csak kisegítő, árnyaló szerepet játszhatnak a beruházási trendek alakításában, de érdemi módosításra nem igazán képesek. Ezért a hazai cégekre és forrásokra alapozó "nemzeti" fejlesztéspolitika szívet melengető ugyan, de hatástalan a mostanra kialakult kedvezőtlen tendenciákkal szemben.

De mi okozhatta a külföldi befektetők látványos pálfordulását? A sok lehetséges tényező közül kiemelkedő a 2000 végén, az USA-ban már jelentkező dekonjunktúra és annak kiszélesedése, elmélyülése. A másik valószínűsíthető tényező, hogy 2001-ben a világméretű külföldi tőkeáramlás az előző évihez képest 40-50 százalékkal csökkent. Igaz, az ismert becslések szerint a közép- és kelet-európai országokban változatlan, 27 milliárd dolláros szinten maradt. Valószínű tehát, hogy a nálunk kialakult jelentős visszaesés a globális romlással nem magyarázható. Inkább arról lehet szó egyfelől, hogy a velünk versenyben lévő országok - Cseh-, Lengyelország, Szlovákia stb. - nálunk jobban tudták javítani tőkevonzó képességüket, másfelől a magyar gazdaságpolitika érdemben nem tett semmit ennek megőrzéséért, sőt 2000 után felemás "üzeneteket" küldött a külföldi befektetőknek. Végül talán az is hatással lehetett, hogy a bekövetkezett változások eredőjeként hazánkban az olcsó munkaerőre alapozó, bérmunka jellegű beruházások hatékonysága, hosszabb távú célszerűsége gyengült, ugyanakkor a magasabb képzettségre alapozó tevékenységek gyorsabb kiépítésének feltételei (például a magasan képzett munkaerő) még nem igazán teremtődtek meg.

Az enyhén szólva is felemás politikai hozzáállást súlyosbította, hogy a modern állami szerepvállalás félreértelmezése talaján durva, közvetlen állami beavatkozásokra került sor, továbbá diszkrimináció érvényesült a közbeszerzéseknél. Mindezek együttesen az egyébként is romló világgazdasági feltételek mellett aláásták a kiszámíthatóság, átláthatóság (a külföldi beruházások által fontosnak vélt) követelményét.

Az üzleti beruházások szűkülése nemcsak a gazdasági felzárkózás ellehetetlenülése miatt érdemel figyelmet, hanem azért is, mert erőteljes beruházás nélkül a 2003-ban talán ismét beinduló világgazdasági konjunktúrába való bekapcsolódásunk is veszélybe kerülhet.

A teendőket, a jövőt illetően abból kell kiindulni, hogy az államháztartás magasra szökkent, a GDP 6 százalékára tehető hiánya rendkívül szűkre szabja az állami szerepvállalás mozgásterét a beruházások élénkítésében is. A hazai vállalkozási szféra beruházásainak támogatása vagy általában a beruházásokhoz kapcsolható kedvezmények bővítése nem igazán járható út a kialakult gazdasági kényszerek miatt. Egyébként is ebben a vonatkozásban nemcsak a források hiánya jelentkezik korlátként, hanem a közelgő EU-tagság is, amelyben az egyedi támogatások és kedvezmények rendszere nem igazán alkalmazható. Illúzióink tehát aligha lehetnek egy masszív, állami beruházásösztönzési politika érvényesíthetőségéről. Amit tehetünk, illetve amit meg kell tenni: egyrészt egyértelmű gazdaságpolitika kialakítása és érvényesítése a külföldi befektetésekkel kapcsolatban, másrészt a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és az átláthatóság erősítésével a hosszabb távú befektetői érdekeltség megteremtése, harmadrészt a befektetők - külföldiek és hazaiak, kicsik és nagyok - tényleges tevékenységét megnehezítő bürokrácia leépítése, és végül a beruházási tranzakciókhoz is tapadó, finoman szólva "ügyeskedő" tevékenységek visszaszorítása. Mindezeken túl fontos lenne a beruházásokkal, különösen pedig a külföldi beruházásokkal kapcsolatos kedvezőtlen társadalmi attitűdök megváltoztatása.