Bizonyítékok Irak ellen

A brit kormány adu ásznak tekintett 50 oldalas jelentést terjesztett az alsóház elé az elmúlt héten, amely azt lett volna hivatott bizonyítani, hogy Irak nemcsak rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel, hanem folyamatosan tökéletesíti is azokat, sőt: a szomszédságát fenyegető 650 kilométeres rakétáján kívül már 1200 kilométer hatótávolságú hordozóeszközt is fejleszt. Hasonlónak mondott adatokat juttatott az USA a NATO-partnerek birtokába, és azt is közölte, bizonyítékai vannak arra, hogy kapcsolat állt és áll fenn az Al-Kaida terrorszervezet és Bagdad között. E bizonyítékok szépséghibája az, hogy egyelőre csak bemondásként léteznek, meggyőző erejük ennélfogva gyenge. A NATO-szövetségesek közül az iraki hadjáratot leghevesebben ellenző Németország kancellárja - most már túl a megnyert parlamenti választáson, tehát nem kortesfogásként - ki is mondta: számára ezek a bizonyítékok nem bizonyítékok.

Hasonlóan vélekedhet legalább kettő a Biztonsági Tanács (BT) öt állandó tagja közül: Oroszország és Kína - igaz, nyilvánosan egyik sem adott hangot kételyének. De ők is kellenek ahhoz (és nyilván megkérik az árát), hogy a BT olyan határozatot hozzon, amely felhatalmazza az Egyesült Államokat a hadműveletekre. Ennek első lépéseként felszólítanák Irakot a fegyverzetellenőrök visszafogadására, s ha ez nem következik be, vagy ismét macska-egér játékot játszatnak velük, akkor kerülhetne sor az ominózus cselekvésre. George Bush elnök mindenesetre már hivatalos amerikai doktrínaként tárta az ENSZ közgyűlése elé a preventív csapás stratégiáját, s nem akadt mértékadó hatalom, amely kifogásolta volna ezt. Hátravan azonban még az amerikai szenátus felhatalmazása is. Ez utóbbi szövegezése iránymutató lehet arra, hogy végül is Washington mit engedhet majd meg magának. Nem utolsósorban az ellenőrök ügye is lakmuszpapírnak ígérkezhet, hiszen visszatérésük a csapás perspektívájából akár tússzá is avathatja őket. (SzH)