Egyedülállóan nagy lehetőség előtt állunk

>> Mit lehet már biztosan tudni a bizottság október 16-án megjelenő legújabb országjelentéséről?



- Csak általánosságokat, például, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó.



>> Kimondja-e majd a jelentés, hogy Magyarország készen áll a tagságra?



- Erről október 16. előtt nem tudok nyilatkozni. Az biztos, hogy az elmúlt évek jelentéseivel szemben most nem egy évet, hanem az 1997-től eltelt egész időszakot vesszük górcső alá.



>> Van-e még lehetősége Magyarországnak, hogy az október 16-ig terjedő időben bármilyen módon befolyásolja a jelentés tartalmát?



- Ha lezárnák a versenyjogi fejezetet a csatlakozási tárgyalásokon, az nagyon kedvező megítélés alá esne az országjelentésben is. A következő két-három hét során konkrét intézkedésekkel még lehet befolyásolni a jelentést, de csak döntésekkel és tényleges jogalkotási lépésekkel, tervekkel nem, mert tervekkel az országjelentés nem foglalkozik.



>> Jelenleg zajlik a nemzeti fejlesztési terv összeállítása. Hogyan értékelné az előkészületek tempóját? Nincsenek késésben a magyar hatóságok? Decemberre kész tervet kell a bizottság elé tenniük.



- Valóban több időt vettek igénybe az előkészületek, mint korábban gondoltuk volna. A késés az előző kormányzat alatt kezdődött, s amikor a mostani kormány hivatalba lépett, határozottan kijelentette, hogy szándéka behozni azt. De az nft összeállításához valóban sok időre van szükség, bonyolult feladat. Látjuk, hogy az új csapat nagyon keményen próbálja behozni a lemaradást, s nem is arra számítunk, hogy csak decemberben szembesülünk először az nft-vel, abban bízunk, hogy informális módon előzetes verziókat már jóval korábban megkapunk, akár már szeptemberben. Ez azért lenne fontos, hogy kommentálhassuk, mielőtt a végső verzió kialakul. Valóban van ok aggodalomra a menetrend betartását illetően, nincsenek már időtartalékaink. De még nincs túl késő, a lemaradás behozható.



>> A régiók körében csalódottságot okozott, hogy csupán egyetlen, egységes regionális operatív program készül.



- Ez egy hosszú történet, de már az előző kormány alatt megállapodás született az Európai Bizottsággal arról, hogy a 2004-2006-os időszakra ez a leghatékonyabb módszer. Túlságosan összetett és kockázatos lenne már most decentralizált regionális fejlesztési programokat bevezetni. 2006-tól kezdve természetesen már egészen más megoldást is alkalmazhatunk, és a régióknak már 2004-től is nagy szerepe lesz a regionális operatív program végrehajtásában.



>> Uniós szempontból van-e lehetőség megváltoztatni a régiók határait a 2007-től kezdődő új költségvetési tervezési időszakra?



- Természetesen. Nemcsak a határok módosítása lehetséges, de a régiószervezési elvek vagy a régiók feladatköre is változhat, például a kormányzati hatáskörök decentralizációja révén. Tudom, hogy ez szintén nagyon komplex folyamat, alkotmánymódosításra is szükség lenne hozzá. Éppen ez magyarázza, hogy csak középtávon megvalósítható feladatról van szó, csak a 2007-től kezdődő új uniós költségvetési periódustól léphetnek életbe új szabályok.



>> Az időnyomás nem csupán az nft előkészítése terén nagy, hanem a csatlakozási tárgyalásokon is. Megvan-e a szükséges politikai akarat a tagállamokban az alkufolyamat decemberi befejezésére?



- A válaszom határozott igen. Valóban létezik időnyomás, egyes kérdésekben az EU-tagállamoknak még nincs közös tárgyalási álláspontja, de van határidőnk, amikorra ennek az álláspontnak meg kell születnie, és ez október vége, november eleje. Ettől kezdve december közepéig, a koppenhágai csúcsig néhány hét nagyon intenzív tárgyalásra van szükség és lehetőség. Az unió oldalán kétségkívül megvan a politikai akarat, sőt, szerintem kifejezetten figyelemre méltó, hogy milyen következetesen erősíti meg újra és újra az EU a menetrend változatlanságát, legutóbb a külügyminiszterek augusztus végi, elsinorei informális találkozóján. Az egész folyamat óriási lendületben van, őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy bárki is magára vegye a felelősséget a menetrend veszélyeztetéséért, éppen ellenkezőleg: létezik egyfajta, sokszorosan megerősített kollektív politikai akarat a lendület fenntartására. Külső kockázati tényezők természetesen léteznek: mint például az ír népszavazás ügye, ahol egyszerűen csak reménykedni tudunk, hogy a megfelelő irányban dől el. A politikai akarat az EU részéről biztosított, de a sikeres tárgyalászáráshoz az is kell, hogy a tagjelöltek részéről is meglegyen. Nekik is késznek kell lenniük a szükséges kompromisszumok meghozatalára.



>> Valóban "most vagy soha" helyzet alakult ki? Sokan mondják, hogy ha decemberben nem sikerül lezárni a tárgyalásokat, akkor hosszabb időre el fogják halasztani a bővítést, mert annyira zsúfolt az EU napirendje 2006-ig, hogy néhány hónapos késés nem lehetséges, csak néhány éves.



- Erre nagyon nehéz válaszolni, de az biztos, hogy most egyedülállóan nagy lehetőség előtt állunk a bővítés egész folyamatának sikeres befejezésére. Bármiféle késés, legyen az akár a tárgyaló felek hibájából, akár külső tényezők miatt, kockázatot hoz magával. Talán túlzás azt mondani, hogy "most vagy soha", de ha nem sikerül decemberben megállapodni, valóban megjelenik a komoly késés kockázata. A kockázata, és nem a bizonyossága. Ezért gondolják a legtöbben, hogy mivel politikai folyamatról van szó, megvan a lendület, a menetrend és a határidő: mindez együtt olyan lehetőséget jelent, amelyet meg kell ragadnunk.



>> Négy és fél éve tárgyalunk, de a legfontosabb kérdésekről eddig nem esett szó, azokról a folyamat legvégén, néhány hét alatt kell majd megegyezni. Nem azt jelenti-e ez, hogy nincs is igazán mozgástér a tárgyalásokon, a jelöltek vagy elfogadják az EU nagy nehezen létrejövő álláspontját, vagy nem lépnek be?



- A filozófiai jellegű válasz erre az, hogy egy klubhoz csatlakozni mindig csak a klub alapszabályainak elfogadásával lehet. De én ennél konkrétabb választ szeretnék adni. Először is, véleményem szerint nem hátrány, hogy csak kevés idő áll rendelkezésre a legfontosabb pénzügyi kérdések megvitatására. Ez még segíthet is gyorsan megtalálni a megoldást. Másodszor pedig, mivel nem tudjuk előre megmondani, mi lesz a végeredmény, ez annak a bizonyítéka, hogy mégiscsak tárgyalásokról lesz szó. Valóban abban a helyzetben vagyunk, hogy a bővítés finanszírozásának keretszámai többé-kevésbé rögzítettek a berlini csúcs pénzügyi határozatai révén, a kérdés az, hogy miként használjuk fel az abban szereplő összegeket a strukturális alapok, a vidékfejlesztés vagy a közvetlen agrártámogatások között. Ezt kell részletesen megvizsgálnunk, s az eredménynek nem feltétlenül kell azonosnak lennie valamennyi tagjelölt esetére. Van tehát miről tárgyalni, s optimista vagyok abban a tekintetben, hogy a rendelkezésre álló öt-hat hét minden felet ráébreszt: nincs vesztegetni való időnk, keményen kell dolgoznunk. Így az idő szűkössége akár előny is lehet a jó megoldások megtalálása szempontjából.



>> Nehezítené-e a tárgyalások befejezését, ha Magyarország a véghajrára hagyná a versenyjogi fejezet lezárását?



- Igen. Azt hiszem, bölcs javaslat volt a magyar kormány és a bizottság részéről célul tűzni ennek az problémának a megoldását még a véghajrá előtt, hiszen alapvetően technikai jellegű ügyről van szó, legalábbis a végső fázisra maradó pénzügyi témákhoz képest. A decemberi tárgyalászárás célját kell szem előtt tartanunk, s technikai kérdésekkel azt nem szabad veszélyeztetnünk.



>> Eseti megoldás lenne a legjobb a meglévő, nem EU-konform adókedvezmények terén, vagy valamiféle általános szabály?



- Nem hiszem, hogy egyenként kellene megoldást találni minden egyes érintett vállalatra. Először is le kell szögezni, hogy új adókedvezményeket már 2003 elejétől, vagyis a csatlakozást megelőzően is csak az uniós joggal összeegyeztethető módon lehet majd adni. A csatlakozás pillanatában az EU állami támogatásra vonatkozó szabályai mindenképpen életbe lépnek, s automatikusan felülírják a meglévő magyar szabályokat. A magyar kormány régóta ismeri ezeket az uniós szabályokat, s ezek tudatában adott nem EU-konform adókedvezményeket. Ha tehát egyes cégeknek adott könnyítések nem felelnek meg az uniós szabályoknak, azok nem tarthatók fenn a belépés után. Mi azt javasoltuk, hogy a magyar kormány a meglévő kedvezményeket alakítsa át EU-konform kedvezményekké. Jelenleg arról folynak a tárgyalások, pontosan miként is lehet ezt elérni anélkül, hogy nagy hátrányok vagy jogosulatlan előnyök érnék az érintett vállalatokat. Egyúttal biztosítani kell, hogy az új szabályok átláthatóak legyenek, ez a legelső, amit kérünk, s azt is, hogy a nem EU-konform szabályok alapján nyújtott támogatások a csatlakozás után sokáig ne maradjanak fenn.



>> Vagyis rövid ideig azért még fennmaradhatnak?



- A nem EU-konform rendszert azonnal át kell alakítani EU-konformmá. Éppen arról folynak a tárgyalások, hogy a már létező, konkrét támogatások esetében ez milyen feltételekkel tehető meg.



>> Az időnyomás a tárgyalászárás után is fennmarad. Ön személy szerint támogatja-e, hogy Magyarország rendezze meg először a referendumot a jelöltek között, mivel itt a legnagyobb a csatlakozás támogatottsága? A legutóbbi bővítésnél is a leginkább igen párti Ausztriában volt először népszavazás.



- Számos érv merült fel a gyors magyarországi referendum mellett. Egy belső érv például az, hogy egyszerűbb lenne még a csatlakozási szerződés aláírása előtt megtartani a népszavazást. Vannak azonban külső érvek is, és tény, hogy néhány tagjelölt érdekeltségét fejezte ki abban, hogy Magyarországon legyen az első referendum, mert ennek demonstrációs és bátorító hatása lehet a többi jelölt választópolgáraira nézve is. Nekem nincs egyértelmű álláspontom e téren, bár mint ön is említette, egyes történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem lenne ésszerűtlen egy ilyen sorrend. Ha a többi tagjelölt és a magyar kormány érdeke egybeesik e téren, nem látok okot arra, hogy az EU-nak kifogása legyen ez ellen. Másfelől látni kell, hogy ez csak egy lehetőség a sok közül, léteznek más opciók is a tárgyalászárás utáni különféle magyarországi események menetére.



>> Elég erős-e az EU ahhoz, hogy a csatlakozás ellenzőinek is segítsen a véleményük kifejtésében a népszavazási kampány során? Növelheti-e a döntés demokratikusságát, ha nem csupán a belépéspártiakat támogatják?



- Némi problémám van ezekkel a kérdésekkel. Nagyon nehéz beazonosítani a csatlakozást ellenzőket Magyarországon, hiszen valamennyi parlamenti párt támogatja a belépést és a népesség nagy része is. Ráadásul a népszavazás előtti tájékoztatási tevékenységért a felelősséget a magyar kormányzat viseli, noha természetesen mi is informáljuk a magyar társadalmat már hosszú ideje az unióval kapcsolatban. Ennek során alapelvünk mindig is az volt, hogy objektív információkat nyújtsunk, s olyan társadalmi csoportokat is bevonjunk, amelyek kritikusak lehetnek, legyenek azok az agrártermelők vagy a nyugdíjasok. Elsősorban tényszerű információkat próbálunk adni nekik, másodszor pedig igyekszünk megérteni érveiket, s azokra saját érveinkkel válaszolni. Nem feledhetjük azonban azt sem, hogy az Európai Bizottság célja a magyar csatlakozási folyamat sikeres befejezése, sikeres népszavazással. Nem várhatja el tehát senki tőlünk, hogy különleges hangsúlyt helyezzünk olyan politikai erőkre, amelyek még a parlamentben sincsenek jelen, de esetleg problémáik vannak a csatlakozással. A tájékoztatást azonban természetesen folytatjuk, hiszen a belépéspárti politikai erőknek is gyakran vannak kérdéseik, a lakosságról nem is beszélve, és ezekre szeretnénk válaszolni. A referendumot természetesen teljesen tisztességesen kell megrendezni. A mi véleményünk az, hogy a belépés melletti érvek Magyarország esetében elsöprő többségben vannak, bármi is legyen a csatlakozási tárgyalások végső eredménye, és ugyanez a helyzet a bővítés melletti érvekkel az EU egésze esetében.