Készenlétben a vészharang

Miközben a lakosság egyre jobban érzékeli a választási évben megszokott élénkítés jótékony hatását, egyre tisztábban látszik, hogy a gazdasági folyamatok rossz irányba haladnak. Az élénkülés a felfűtött belső kereslet ellenére várat magára, a kellemetlen következmények - a külső és belső egyensúlyi viszonyok romlása - viszont már látványosan jelentkeznek.

Minden negyedik évben így van ez, legfeljebb most még egy lapáttal rátettek a fiúk - vonhatnánk meg vállunkat. Valóban, de most úgy tűnik, az észrevétlen stabilizációt nem segíti dinamikus gazdasági növekedés, és az egyensúlyromlás mértéke is magasabb, mint mondjuk négy éve. Így nehéz lesz teljesíteni a költségvetési konszolidációt, pedig most történelmi feladat az úgynevezett konvergenciamutatók megfelelő szintre csökkentése.

Hogy a felelősség és a feladat is egyaránt nagy, azt jól mutatja a múlt heti közgazdász-vándorgyűlésen elhangzott érdekes előadás. Ebben a szakértő megmutatta, hogy az elmúlt fél évben a pénzügyi piacokon a hozamok változása arról árulkodik, a befektetők fejében az euró hazai bevezetésének várható időpontja 2007-ről 2010-re tolódott ki. Ezt pedig részben éppen a kedvezőtlen makrogazdasági folyamatok okozták. Az ikerdeficit fogalma a feltörekvő országokban, illetve az itt érdekelt befektetői körben igen rémisztően hangzik. Gyakran a pénzpiacokon eluralkodó bizonytalanság, irracionális magatartás még akkor is komoly problémákat okozott, amikor a fundamentális helyzet nem indokolta volna.

Ez az év már elment, mondhatjuk nagyvonalúságot imitálva, elfogadva a politikai kultúránkból fakadó reálgazdasági "sajátosságokat". Hogy a következővel mi lesz, az pedig már csak részben múlik a gazdaságpolitikán, hiszen méretünk és nyitottságunk nem teszi lehetővé az autonóm gazdaságirányítást.

A vészharangot persze még korai lenne megkongatni, de nem árt, ha a közgazdászok kezük ügyébe helyezik a harangkötelet. Mert ha jövőre a kormányzat nem tudja visszaszorítani a reális szintre a bérkiáramlást, illetve a költségvetés pozíciója nem javul a kellő mértékben, esetleg valaki újra feltalálja a spanyolviaszt, és az inflációt kívánja felhasználni a stabilizálásra. Akkor pedig villámgyorsan kieshetünk a csatlakozni kívánó országok élcsoportjából.