Megkezdik a gyógyítóágazat konszolidálását

>> A miniszterelnök azt jelentette be a minap, hogy jövőre az egészségügy prioritást kap a kormányprogramban. Korábban is hangoztattak ilyesmit a politikusok, ám a közpénzek szétosztásakor az egészségügy sereghajtó maradt.

- A Medgyessy-kormány döntéseként máris több mint 150 milliárd forinttal nőtt a gyógyításra fordítható pénz. Az előző kabinet által 153 milliárdra tervezett gyógyszerkasszát 46 milliárddal kipótoltuk, 50 milliárddal bővült a gyógyító-megelőző ellátásra költhető pénz összege, 30 milliárdot fordítunk az ágazatban dolgozók béremelésére.



>> Ezek fontos intézkedések, ám

az egészségügy forráshiányán keveset segítenek.

- Nem gondolnám, hogy az egészségügy mai állapota a három hónapja alakult kormányon kérhető számon, de nem is kívánom elhárítani a felelősséget. Az ágazat lemaradásában szerepe lehet annak is, hogy az egymást követő egészségügyi kormányzatok sorra-rendre elvetette az elődök terveit, új programba kezdték, s közben más tárcák felhasználták a büdzsét. Mi most változtatunk ezen a rossz gyakorlaton.



>> Mikola István ezt másként lát-

ja; kritikával illette önöket azért például, mert nem tartották be a gyógyszercégekkel tavaly kötött hároméves megállapodást.

- Meg is lepődtem a megállapodás felett hullatott krokodilkönynyek láttán. A napokban kerültek a kezembe ugyanis azok a PM által küldött felszólítólevelek, amelyek 2001. decemberben már felhívták Mikola István figyelmét a megállapodás tarthatatlanságára, és felkérték annak felülvizsgála-

tára. Ő egyszerűen elszabotálta ezt a feladatot; feltételezhető, hogy a választásokra tekintettel nem kezdte el az újabb tárgyalásokat a cégekkel, az új kormány utcájába tolta át a saját döglött lovát. Semmi erkölcsi alapja nincs tehát arra, hogy gyógyszerügyben akár egy szót is szóljon.



>> Azt is kifogásolja a tárca előző vezetője, hogy az általuk megkezdett, Egészséges nemzetért népegészségügyi program leállt.

- Ez tévedés, hiszen kiegészítve folytatjuk a munkát, várhatóan decemberben hagyja jóvá az Országgyűlés is a Johan Béla nevét viselő, tízéves programot. Megteremtettük a végrehajtás személyi felté-

teleit, és a jövő évi költségvetésben jelentős pénzforrásokra tartunk igényt. Mert ugyan az előző egészségügyi miniszter azt állította, hogy az idén 16 milliárd forint áll rendelkezésre a program végrehajtásához, ám a töredékét sem sikerült megtalálnom, bár segítségül hívtam az általa kinevezett programigazgatót, aki változatlanul irányítja a népegészségügyi program végrehajtását.



>> A népegészségügyi program

grandiózus, kiterjed valamennyi jól ismert betegség megelőzésére. De itt van például az éppen most dühöngő allergia. A fél ország lakossága tüsszög, s nincs megfelelő és elegendő gyógyszer a patikákban.

- Nem azért van hiány egyes allergiaellenes szerekből, orrcseppekből, mert nincs az országban, hanem azért, mert a gyógyszertárak - élve a nagykereskedők által biztosított napi rendelési lehetőségekkel - nem raktároznak. Egyébként politikusként biztos vagyok benne, hogy az allergia nemcsak az egészségügy, hanem több szaktárca ügye. Ha az allergének egy részét kibocsátó parlagfűre és más gyomokra gondolok, van tennivalója az önkormányzatoknak, az agrártárcának, sőt a foglalkoztatási minisztériumnak. Ez utóbbi ugyanis a közmunka keretében megszervezhetné a gyomirtást. Abban viszont igaza van, hogy a betegség diagnosztizálásához szükséges feltételeket, a kezeléshez nélkülözhetetlen gyógyszereket a mainál könnyebben elérhetővé kell tenni.



>> Térjünk vissza a gyógyítókaszsza 50 milliárdos bővítéséhez. Mire ad fedezetet ez a pénz az idén?

- Bővül a háziorvosok területi pótlékára eredetileg elkülönített keret, s a fogmegtartó kezelések ingyenessé válása miatt megugrott lakossági igények kielégítésére is több mint 4 milliárdot szánunk. Feltölthetők a szívsebészeti eszközök készletei, s elkülönítettünk pénzt a speciális műtétekre, például a csontvelő-transzplantációra, a gerincstabilizációs műtétekre, a szívbetegek ritmusszabályozó pacemakereinek beszerzésére. Javul a művesés betegek ellátása is.



>> Az egészségügyi tárca várományosaként azt nyilatkozta lapunknak, hogy az ágazat konszolidációjához központi forrásokra is szükség van.

- A kormány a napokban jóváhagyta az e célra szolgáló, hárommilliárd forint összegű alap létrehozását. Ennek forrása a szociális és egészségügyi ágazat az idén fel nem használt tartalékainak átcsoportosításával teremthető meg, felhasználásáról a költségvetés zárszámadásakor dönt az Országgyűlés. Az árvízkárok miatt most nem számíthatunk a központi tartalékokra.



>> Mikor és hogyan jut el a pénz

az érintett kórházakba?

- Most készül az a pályázati rendszer, amely alapján a hárommilliárdból áthidaló kölcsönhöz juthatnak az adóssággal küszködők. Jövőre központi költségvetési forrásból folytatódik a kórház-konszolidáció.



>> A Magyar Kórházszövetség el-

nöke szerint ez az összeg a több mint 24 milliárd forint adósságot cipelő gyógyítóintézményeken vajmi keveset segít. Az előző szakminiszter pedig úgy fogalmazott: vélhetően elmarad a parlamenti választások előtt önök által ígért 1500 milliárdos invesztíció.

- Az 1500 milliárd első 150 milliárdját már az idén megkapta az egészségügy, jövőre is ekkora lesz az összeg, amit 120 milliárddal növel a mostani béremelés 2003. évi kihatása. Ha összeszámolom a többletpénzt, 420 milliárdnál tartunk. Indulásnak szerintem nem rossz, a többiről pedig négy év múlva elszámolok. Ami a kórházi adósság konszolidációjához előteremtett idei hárommilliárdot illeti, az elegendő lesz a program megkezdéséhez. Ennek időarányos bővítése jövőre 10-12 milliárdot jelent, ami megfelelő forrás lehet a hosszabb idejű tartozások kifizetéséhez. Egyébként a kórházi adósságból ötmilliárd körüli a lejárt tartozás, tehát kezelhető az adósságállomány. Megemlíteném, hogy fura módon a parlamenti választások éveiben, tehát 1998-ban és az idén ugrott meg a szállítói tartozás.



>> Talán mert az új kormányoktól mindig jobbra számít a kórházi menedzsment és a beszállítói háttéripar. Mindenesetre ha gazdasági társaságokká kívánják alakítani a kórházakat, nem kerülhető el az ágazat rendbetétele.

- Tisztában vagyok azzal, hogy az adósságokkal terhelt kórházak nem alakíthatók át. Mivel a törvény néhány ponton változtatásra szorul - például nem zárjuk ki a szakmai befektetőket sem az ágazati privatizációból -, végrehajtását jövő március végéig felfüggesztettük. A módosításokról ősszel dönt a parlament.



>> Csehák Judit milyen egészségügyi reformra készül?

- A kormány által kinevezett biztos és munkatársai szeptember végéig készülnek el javaslatukkal. Egyébként mi sem az ott dolgozóknak, sem külső befektetőknek nem akarjuk eladni a gyógyítóintézményeket. Ám ahhoz, hogy európai színvonalú ellátást nyújthassunk a betegeknek, 300-500 milliárd forintnyi beruházási forrás szükséges, amit nem lehet kizárólag a költségvetésből megszerezni, külső befektetőkre van szükség. Az intézmény ugyanakkor egységes egész marad. Mivel nem zárható ki, hogy az új tulajdonosok megszüntetik a kihasználatlan kórházi részleget, ez együtt járhat alkalmazottak elbocsátásával. Ezért az átalakulás folyamatában munkajogi védelmet kell biztosítani a dolgozóknak.



>> Már most is kevés az ápolónő, helyenként az orvos is, sokan az alacsony keresetek miatt önmaguktól hagyták el a pályát. S ne vegye rossz néven, ha ismét a tárca előző vezetőjének minapi megjegyzését említem meg, aki szerint az 50 százalékos alapbér-emelési szándéka jó, de a végrehajtásnak - mivel nincs fedezet a bérpótlékokra, ügyeleti díjakra - hosszú távon nagy ára lesz.

- Kollégaként fájlalom, hogy Mikola István kiásta a csatabárdot, és elég sok vajjal a fején a napra tévedt. Hiszen ő volt az, aki tagadta, hogy hiánya lenne a gyógyszerkasszának, és hogy pótolni kellene az egészségügy költségvetését. Márpedig az új kormánynak a rendszer napi működőképességének fenntartása érdekében az egyikbe 46 milliárdot, a másikba több mint 50 milliárd forintot kellett átcsoportosítani. Mondhatom: Mikola 100 milliárdos kifizetetlen számlát hagyott ránk. Nem törekedett arra, hogy a dolgozók alapbérébe beépüljenek a különböző pótlékok, nyilvánosan nem követelt egyetlen fillért sem a béremelésre, és most fanyalog egy 120 milliárdos béremelés végrehajtásán. Miért nem örül inkább velünk? Egyébként ez csak az első és sürgős lépés, még sok hasonlóra lesz szükség ahhoz, hogy az ágazat lemaradását bepótolhassuk. Egyébként nem a kórházak dologi kiadásaiból kell kifizetni a dolgozóknak általunk korábban ígért hűségjutalmat, arra a kormány fog külön összeget biztosítani, mint ahogy az egészségügyi dolgozók munkarendjének kedvezőbbé válásából adódó többlet fedezetéről is gondoskodni fog a jövő évi költségvetésben.



>> A Magyar Orvosi Kamara, a

Magyar Kórházszövetség egyaránt rossznak tartja a gyógyítás finanszírozását.

- Szerintem is változtatásra szorul a gyógyítóintézmények finanszírozása. A kórházak biztonságos működéséhez szükséges egy garantált, fix járandóság is a teljesítmények után járó pénz mellé. Olyan finanszírozás kell, ami lehetővé teszi az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vásárlói szerepének érvényesülését.



>> Ehhez azonban fel kellene ruházni azzal a joggal, hogy a tulajdonformáktól függetlenül vásárolhasson egészségügyi szolgáltatást. Ott fizesse ki a gyógyítás ellenértékét, ahol azt a biztosított igénybe veszi.

- Nem zárom ki, hogy az átalakuló biztosítási rendszerben a társadalombiztosító hozzájáruljon a magánintézményekben igénybe vett egészségügyi ellátás díjához. Magam az egészségügyi privatizáció alatt nem csupán a külső befektetők pénzének bevonását értem; úgy gondolom, hogy a tehetősebb állampolgárok, a munkaadók önkéntes megtakarításai is javíthatják majd az ágazat pénzügyi kondícióit.



>> Tervek szerint jövőre 1500 fo-rinttal, 3000-re csökken a munkáltatók egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettsége. Sor kerülhet-e ezzel egy időben az ön által preferált munkahelyi egészségszámlák létrehozására?

- Jó esélyt látok elképzeléseink megvalósítására, s remélem, hogy partnerünk lesz a pénzügyi tárca, támogatónk a kormány. Az egészségszámla egyfajta önkéntes kiegészítő biztosítás lenne, a tagok pénztári tagdíját a munkáltató állhatná, mivel csökken az egészségügyi hozzájárulási kötelezettség. S miután már működnek hazánkban egészségpénztárak, nem kellene hosszú idő a szervezett rendszer kialakítására.



>> A kormánykoalíció kisebbik

tagja, az SZDSZ a több biztosítási modellt pártolja. Lesz-e egymással versengő biztosítói rendszer hazánkban?

- Nem gondolunk az OEP szétdarabolására, regionális szerepének erősítésére viszont igen. Mivel az Európai Unióhoz való csatlakozásnál számítunk a megpályázható pénzekre, s tisztában vagyunk az unió regionális fejlesztési, esélyegyenlőségre törekvő elképzeléseivel, ebbe az irányba mozdulunk el. Már jövőre sor kerül a fejkvótaalapú finanszírozási modell - ezt a veresegyházi Misszió Egészségügyi Központban kezdték el - kibővítésére. Ebben a modellben a régióban élők gyógyításának megszervezése után fejkvótát fizet az OEP. Jelenleg már hét szervező központ és 500 ezer biztosított kap ilyen formában ellátást. Ezek a tapasztalatok segíthetnek a regionális egészségügyi finanszírozás rendszerének megteremtésében, és abban, hogy az egyes biztosítói csoportok - meghatározott feltételekkel - önkéntes pénztárat alakítsanak, s valódi verseny induljon meg a betegek ellátásáért.