Szimbolikus politika

Az önkormányzati választási kampány egyik elsőrendű témája a most jobbról végveszélyben látott sajtószabadság helyzete lesz. A kérdés nem kerülhet le a napirendről október 20-a után sem, miután egyértelművé vált: az oldalak egyikének érvei sem győzhetik meg a másikat.

Azzal, hogy Orbán Viktor exkormányfő felvetette a jobboldali közszolgálati televíziós csatorna létrehozásának igényét, hosszú időre muníciót adott a médiaegyensúlynak nevezett valamiről merőben más nézetek birtokában viaskodó politikusoknak, az elemzőknek és az erre - vajon miért? - különösen érzékeny publicistáknak. Máris tudjuk, a kidolgozandó médiatörvény-módosításnak aligha lesz kellő - kétharmados - támogatottsága. A szocialisták szerint - mint mondják - a közmédia kiegyensúlyozottságát egy intézményen belül kell megvalósítani. Ez az alapelv voltaképpen helytálló, viszont a gyakorlatban nem működik. Az elmúlt tizenkét esztendőben azt tapasztaltuk: a médiatörvény hiányában és annak megszületését követően is a mindenkori parlamenti többség amennyire tehette, saját érdekeit igyekezett érvényesíteni. Nincs ebben semmi meglepő: a politika természetéből adódóan önkorlátozásra kizárólag abban az esetben indokolt számíthatunk, ha a többség fölénye kellőképpen hatalmas ahhoz, hogy gesztusokat tegyen. Jelenleg a baloldal erős ugyan, de annyira talán mégsem.

Más kérdés, hogy a jobboldal szándékai épületesek-e. Igaz, akad vonatkozó nemzetközi példa is, ám felmerülhet, hogy a modell alkalmas-e a színvonalas tájékoztatásra, vagy inkább szervilizmushoz vezet. (Márpedig azzal tele a padlás így is.) Mindazonáltal korai arról beszélni, hogy milyen lenne egy deklaráltan pártos televízió. Most csak egyvalamit szögezhetünk le teljes bizonyossággal: ahogyan a rendszerváltás óta mindig, a médiaügyek az aktuális parlamenti ciklusban is a szimbolikus politizálás meghatározó témájává emelkednek.

Az ügynöktörténetek ezek után hamarosan háttérbe szorulhatnak, egy-két megjegyzést azonban még megérnek a fejlemények. Pillanatnyilag éppen a névsorba felvett jobboldali kormánytagok némelyikének tisztázása jelzi, hogy a "múltfeltáró" vizsgálóbizottság koalíciós tagjai nagyon elrontottak valamit. Ha ezt szándékosan tették - de akkor is, ha nem -, szemernyi elismerés sem illeti őket. (GA)