Zsúfolt ősz előtt az Európai Unió

Kevésbé zajos időkben legalább ilyen fajsúlyos, "első vonalbeli" teendőnek számítana az egyre több fronton mind reménytelenebbül összekuszálódó EU-amerikai kapcsolatok kigubancolása, illetve olyan, éppen ezzel összefüggő ügyek egymás közötti tisztázása, mint az iraki kérdés kezelése, vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság ügye. További időrabló - de az előzőek némelyikére döntő kihatású - elágazása a fél évnek a ciprusi rendezés, a török tagság jövőjének ügye, egy esetleg "meciarul" kiütő szlovák választást követő fejfájás gondja, hogy a netán másodszor is nemmel végződő írországi "Nizza-népszavazás" idegesítő kilátásait most ne is említsük.

Aztán ha lejjebb hatolunk az egyes problémakörökbe, további zavaros rétegekbe ütközünk. A bővítési folyamatnál például ott az örök kérdés, hogy melyik ország - de főként Lengyelország - mikor lesz tényleg készen a tagságra, s hogy ennek fényében milyen menetrend lehet reális a következő hónapokra előre tekintve? (Prodi múlt heti célzása, hogy a bizottság voltaképpen fél évvel mandátumának lejárta előtt - 2004 nyarán - is leköszönhetne, hogy helyet adjon az új, kibővített testületnek, sokak szerint újabb megerősítése annak, hogy Brüsszelben mind többen igazából a 2004 nyarán bekövetkező tagfelvételben gondolkodnak.)

Az agrárreformoknál a német választás meg a holland csökönyösség okozhat komoly zavarokat, kiegészülve a nem kevéssé csökönyös francia elutasítással, illetve az ebből adódó - minden más területre is kiható - szembenállás eszkalálásának a veszélyével. A konvent hátterében egy sor - fű alatt máris - megkezdett "kis reform" kezd egyre nagyobb kiterjedésben burjánzani: a bizottság esetében Romano Prodi, az EU Miniszteri Tanácsánál Javier Solana tervei gerjeszthetnek olyan folyamatokat, amelyek számos területen egyfajta kész helyzetet teremthetnek intézményi oldalról, mire a tényleges reformkonferencia észbe kaphatna. A védelmi képességeknél visszatérő gond, hogy ha sikerül is összebékíteni a görög-török álláspontokat - még mindig kétesélyes a dolog -, és megkezdődhetne a NATO-eszközök uniós "kikölcsönzése", vajon elég-e az idő és megfelelő-e a készültség arra, hogy az EU tényleg átvegye a macedóniai műveletek felügyeletét? Ami pedig az amerikai kapcsolatokat illeti, több tagország is hajlik az egyik vagy másik (netán valamenynyi) amerikai igény felkarolására, saját transzatlanti érdekekből, vagy mert így remélik az unión belüli tárgyalási pozícióikat aládúcolni.

Ráadásul van ennek az egész halmaznak egy további keresztmetszete is: nevezetesen, hogy sok esetben - a csatlakozási tárgyalásoknál mindenképpen - a gazdasági-pénzügyi áldozatvállalási készség döntő volna. S mindez egy olyan időszakban, amikor az EU húzógazdaságai növekedési problémákkal küzdenek, és mindenkit arra szorítanak saját választói, hogy minden fillér helyét megnézve a hazai gazdasági gondokon enyhítsenek.

És most képzeljük el, hogy az ötmilliós Dánia diplomáciájának ebben a kusza, esetek többségében egymáshoz is valamilyen fokon kötődő problémadzsungelben kellene tudnia úgy rendet vágnia, hogy legalább a legfontosabb esetekben a határidők érdemben tarthatóak legyenek. Hozzátéve, hogy ha túl sok határidő dől, akkor az nem csupán az adott ügyek szempontjából előnytelen, hanem beindíthat egy általános hitelvesztési spirált is, kedvezőtlenül érintve olyan területeket is, ahol amúgy lehetne szó haladásról.

Hans van den Broek, az EU előző külpolitikai és bővítési biztosa akkor már veterán EU- politikusként az amszterdami szerződés idején előszeretettel beszélt arról, hogy nem kell félni a kaotikus képletek kialakulásától, mert "minden rend a káoszból születik"? Ami persze hathat szofizmusnak, de EU-ügyekben jártasabb szakértők hajlanak arra, hogy higgyenek benne. Érvelésük szerint ugyanis mennél több tényezős egy képlet, annál nagyobb az esélye annak, hogy sikerül egy olyan általános egyezkedésnél kikötni, amelyben mindenki kaphat valamit, tehát elállhat attól, hogy blokkolja mások érdekeit. Nem kis részt idegek játéka, no meg a kellő rálátás képességéé is ez.

Decemberre majd kiderül, hogy mindebből mennyivel van felvértezve a dán diplomácia. Mi egyelőre főként szurkolni tudunk.