A bizottsági javaslatnak nincs alternatívája

Brüsszel



>> Főigazgató úr, ön szerint miben volt főként új a múlt heti bizottsági országértékelés?



- Két éve a tárgyalási menetrend - az "útiterv" (road map) - számított fontos fejleménynek, tavaly az adminisztratív kapacitás erősítésére helyeztük a hangsúlyt, ekkor került a középpontba az ezt segíteni hivatott akciótervek kérdése is. Az idén a folyamatosság, az említettek kiteljesítése talán a legjellemzőbb. Végül is határoztunk a bővítés megkezdhetőségéről, aláhúztuk az intézményi háttér további fejlesztésének a szükségességét, s mindezt most kiegészítettük a monitorozás kilátásba helyezésével is. Ez utóbbinak lesz fontos állomása a jövő júliusi monitoringriport közzététele.



>> Miért pont júliusban? A papír "hat hónappal a taggá válás előtt"-ről beszél.



- Mert a hivatalos munkahipotézis egyelőre a 2004. januári taggá válást vetíti előre. Persze ha a koppenhágai EU-csúcs más céldátumot rögzít a csatlakozásra, akkor nyilván ez is módosulni fog. A lényeg, hogy amennyiben a monito-ringriport netán komolyabb elmaradást mutatna ki valamely területen, legyen idő még a tagságig korrigálni. Az is szempont, hogy ekkor még javában a ratifikációs folyamat közepén leszünk, és lehetnek tagországok, amelyeket érdekelni fog a jelentés. És végül: ez utóbbi jelent majd alapot annak megállapítására is, hogy a csatlakozás után az adott új tagállam esetében mely területen válhat szükségessé a védzáradék, illetve a belső piaci védelmi mechanizmusok alkalmazása.



>> Ez utóbbit a mai jelölt országokban sokan megszégyenítőnek tekintik, és úgy vélik, hogy sértő megkülönböztetést tesz a mai tagokhoz képest.



- Ha nem lenne védzáradék, akkor a belépés pillanatától az új tagokra is azok a - szankciókkal is fenyegető - közösségi eljárási szabályok vonatkoznának, amelyek a maiakra, s ezeknél az esetleges anyagi következmények sokkal súlyosabbak lehetnének. A védzáradék voltaképpen egy rugalmasabb, enyhébb rendszer az újonnan jöttekkel szemben, ami ugyanakkor mégiscsak egyfajta garancia a belső piac kohéziójának a megőrzésére. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy kezdettől fogva azt ígértük saját választóinknak, hogy a bővítés nem gyengíti majd

a mai közösséget, a mai egységes piac működését. És ez egy szent dolog, amit mindenképpen szavatolnunk kell.



>> Sokan hiányolták a múlt heti jelentésből a csatlakozás kívánatos dátumának a megjelölését.



- A dátumkérdést valóban nem forszíroztuk. Úgy találtuk ugyanis, hogy bőven vannak meghaladásra váró akadályok a következő hetekben-hónapokban is, összpontosítsunk előbb azokra. Az írek nizzai népszavazásügye mellett ott van például a nagy kérdőjel: vajon kész lesz-e Németország és Hollandia elegendő mértékben együttműködni a bővítés pénzügyi csomagjának a véglegesítésekor. Aztán ha ez megvolna is, ne becsüljük le magának a hátralévő tárgyalásnak a nehézségét. Bőven akad még teendő decemberig is.



>> Ön szerint van esély arra, hogy a költségvetési vonzatú kérdésekben a tagországok időre megállapodjanak?



- Őszintén szólva az utóbbi hetekben szinte semmilyen mozgást nem tapasztaltam, és ezt eléggé aggasztónak tartom, végül is alig két hét van már csak a brüsszeli csúcsig. Amit a legutóbbi hetekben láttam, az inkább jellemezhető egyfajta "gerillatárgyalásnak" a tagországok között. Bizonyos tagállamok láthatóan hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy bármi módon csökkentsék a bizottság által az új tagok számára javasolt leendő költségvetési visszatérítések nagyságát. Amit én egészen egyszerűen méltatlannak érzek. Megértem, hogy mindenki igyekszik védeni saját érdekeit, de most már a döntéshozáshoz jutottunk, ezt kellene szem előtt tartani. Magam részéről továbbra sem látok semmilyen meggyőző érvet arra, hogy miért is kellene csökkenteni a bizottsági javaslatban ajánlott kompenzáció mértékét. Egyszerűen nincs látható, érdemi alternatíva a mi januári papírunkhoz képest.



>> És az a dán EU-elnökségi javaslat, amit két hete az EU-külügyminiszterin vetettek fel, hogy tudniillik a kompenzációk nagyságát csökkentsék a tagság első évi közösségi kifizetéseinek meggyorsításával?



- Az elmúlt napokban módomban állt a dán miniszterelnököt elkísérni a csúcsot megelőző körútjának első állomásaira. Mindenütt azt láttam, hogy a dán kormány maga is a bizottsági javaslatot tekinti az egyedül használhatónak. Az, hogy felvetnek itt-ott 1-2 millió eurós kiigazítást eredményező kiegészítést a csomagban, érdemben nem módosít annak lényegén. Nincs számottevő súlya. Végül is miről folyik a vita? Annak beméréséről, hogy milyen költségvetési helyzetben lesznek az új tagországok a csatlakozás után. Ehhez egyfelől viszonylag megbízható becsléssel kell bírnunk a taggá válás előtti utolsó - 2003-as - év várható sarokszámairól, másfelől hasonló módon látnunk kell az első tagsági esztendő valószínű adatait. Ami az előbbit illeti, a bizottsági és az elnökségi megközelítés meglehetősen közel áll. Az utóbbinál már van eltérés. A magunk részéről például nem tartjuk realisztikusnak azt a kezdeményezést, hogy szavatolni kellene az új tagoknak: a tagság első évében legalább 4 százaléknyit megkapnak majd a strukturális és kohéziós alapokra lekötött pénzekből. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az első évben lehetetlen ezt elérni. Végül is mi folyik az első évben? Tervek készítése - mondjuk egy út építéséhez -, aminek tényleges (tehát azonnal kifizethető) költségvonzata csekély.



>> Az is a javaslatok között volt viszont, hogy a projektek előkészítése esetleg már megkezdődhetne a tagság előtti évben.



- Megint csak azt tudom mondani, hogy ilyenre eddig nem akadt példa. Voltak hasonló elképzelések az 1999-ben elfogadott Agenda 2000-es csomag kapcsán is a mai tagok vonatkozásában, de végül sehol nem készültek ilyen előzetese tervek időre. Ráadásul a mai jelölt országok közül jó páran már a volumenében sokkal csekélyebb előcsatlakozási alap - az ISPA - időben történő felhasználásával is nehézségekkel küszködtek. Persze lehetnek kivételek, szektorok, ahol ez is összejöhet. De összességében ennek mértéke még mindig túl csekély lesz ahhoz, hogy kielégítse az alapvető szándékot, a teljes 4 százaléknyi pénz kihelyezését.



>> A költségvetéshez történő fokozatos hozzájárulás ötlete végképp lekerült a napirendről?



- A tagországok többsége ellene van.



>> Mi a helyzet az "agrárfronton"?



- Nagyon fontos előrelépésnek érzem, hogy elviekben most már minden tagország elfogadja a követlen agrártámogatások valamilyen fokú kiterjesztését az újakra is. A vita a módszeren és a finanszírozáson van. Ám megint azt kell mondanom, hogy e téren sem látunk semmilyen tényleges alternatívát a januári bizottsági javaslathoz képest. Voltaképpen azon a dilemmán kéne úrrá lenni, hogy egyfelől azt mondjuk: a csatlakozási tárgyalások ne foglalkoz-

hassanak a közös agrárpolitika várható jövőbeli alakulásával, másfelől a közvetlen kifizetések növekvő mértékű, további kilencévnyi kilátásba helyezése közvetve olyan jelzésként is felfogható, mint ami már a rendszer jövőjére vonatkozik.



>> Van olyan elképzelés is, hogy esetleg csak 2006-ig kellene rögzíteni a játékszabályokat egy klauzulával, hogy a rezsim 2007-től esedékes alakulását a következő költségvetési időszak és a kap-reform fényében - immár az új tagok bevonásával is - fogják majd meghatározni.



- Ez egy olyan hipotézis, amit valóban nem lehet kizárni. Meg kell vizsgálni. A bizottság mindenesetre nem vallja magáénak, mert megvan az a hiányossága, hogy lemond a majdani százszázalékos támogatottság - már most történő - szavatolásáról. Mi voltaképpen két előfeltevésből indulunk ki: az egyik, hogy biztosra kell tudni ígérni a száz százalék belátható időn belül történő elérését, másfelől nem volna helyes, ha erre már 2007-től sor kerülne.



>> Egyelőre nem látszik haladás a kvótáknál sem.



- Látni kell a bizottság helyzetét is. Nem lehetünk bőkezűbbek a tagjelöltek felé akkor, amikor a tagok még a korábbi javaslatunkat sem tudták elfogadni. A kvótaemelés pénzbe kerül, és innen kezdve nyilván közvetve-közvetlenül öszszefügg a pénzügyi csomag egészével is. Márpedig mindabban, ami szorosabban kapcsolódik a pénzügyi kérdéskörhöz, egyelőre nem mozdulhatunk. Ezért lesz annyira nehéz az agrártárgyalás novemberben: a tíz tagjelölt mintegy 150 ellenjavaslattal élt az agrárfejezetnél. Ezt mind ki kell tudni tárgyalni négy hét alatt. Egy biztos: az október végi brüsszeli csúcs a kulcs. Ahol a siker mértéke az lesz, hogy legyen megállapodás a pénzügyi csomag elveiről. Ha ez nem sikerül, akkor alaposan megrendülnek a koppenhágai tárgyalászárás esélyei is. Én azonban a magam részéről optimista vagyok. Részint, mert látom, hogy milyen szívós eltökéltséggel munkálkodik a dán diplomácia a brüsszeli csúcs sikerre vitele érdekében. Másodszor, mert igazából nem vagyunk messze a megállapodástól. Ugyanis - miként már jeleztem - igazából nem látszik érdemi alternatíva egyik fajsúlyosabb bizottsági javaslatra sem.



>> A magyar tárgyalásokat egyelőre két további nyitott fejezet is terheli: az intézményi és a versenyjogi. Kezdve az előbbivel: lát esélyt arra, hogy még a csatlakozási tárgyalások részeként rendezzék a nizzai szerződés "botlását", és huszonkettőre emeljék az európai parlamenti magyar - és cseh - képviselőhelyek számát? Vagy ez már marad a következő reformkonferenciára?



- Én azt látom, hogy a tagországok egyelőre vonakodnak ehhez az ügyhöz hozzányúlni. A kérdés persze igazából csak a szerződés írországi megszavazása után lehet érdekes. De még ha ott "Nizza" át is megy, a kérdés túlságosan kényes, túlságosan terhelt ahhoz, hogy bárki szívesen támogatná mostani megbolygatását. Egy biztos: az Európai Bizottság a maga részéről ez ügyben nem tehet az asztalra más javaslatot, mint amit az állam- és kormányfők vonatkozó döntése tartalmazott. De ettől persze a csatlakozási konferencián a probléma felvethető.



>> És a versenyjog? Van esély a dán "asztaltisztítási ambíció" teljesülésére?



- Nem nagyon látok mozgást. Minden attól függ, hogy lehet-e közeledés a bizottsági és a magyar álláspont között, de ennek őszintén szólva a legutóbbi időkig nem sok jelét láttam. És október 18-ig, a csúcs előtti újabb tárgyalási fordulóig már nincs sok idő. Azaz nem lenne meglepő, ha ez a kérdés is belecsúszna a novemberi végjáték időszakába.