Egyenlőtlen erők
A baloldal grandiózus győzelmét és a legnagyobb ellenzéki párt totális kudarcát elemezve kitűnik: mindkét oldalon van miről gondolkodni. Az arányokról annyit: a korábbi helyhatósági voksolásokkor - a bonyolult rendszernek köszönhetően - minden politikai erő megtalálta azokat az adatsorokat, amelyek felidézésével sikeresnek mutathatta magát. Most a Fidesz nem tehetett mást, mint hogy haladéktalanul elismerte vereségét.
A szocialisták és a szabad demokraták helyzete könynyebb és egyszerűbb. A baloldali-liberális tábor hozta a kötelezőt, sőt túl is teljesítette az elvárásokat. Prominenseik és híveik euforikus öröme érthető: megtartották a fővárost, taroltak a budapesti kerületekben, és diadalt arattak eddig fideszes irányítású nagyvárosokban is. A szavazópolgárok zöme bólintott a bőkezű kormány politikájára, és elfordult az egyszerre harcias és - paradox módon - tehetetlenül bágyadt jobboldaltól. Amelynek különben nem volt kampánya. Orbán Viktor és politikustársai mintha eleve elkönyvelték volna, hogy ezen az őszön nem juthatnak semmire. Ennek következtében a szokottnál is jellegzetesebben érvényesült az íratlan szabály, miszerint a többség a parlamenti választások győzteséhez húz.
Mostantól azonban más idők jönnek. A száz napok véget érnek. Ez azért is fontos, mert bár a baloldali országvezetők egyszerűbben megértetik magukat a hasonló pártállású városfőnökökkel, de éppen e felállás következtében futnak majd be a teljesíthetőnél nagyobb anyagi igények a településektől. Mindazonáltal a vesztes fél is nyilván szívesebben vesződne ilyetén nehézségekkel. Csakhogy a Fidesznek és megmaradt, illetve elszakadófélben lévő szövetségeseinek más típusú gondokkal - a gödör legmélyéről kivezető út keresésével - kell birkózniuk.
Az MSZP, az SZDSZ és az erőre kapó MDF holnap a Parlament épületében emlékezik 1956-ra. Az exkormányfő az Erzsébet téren hirdet programot. A Fidesz közben halkan erjed. A baloldal tudja, hogy - saját szempontjai szerint - jó úton jár. A jobboldal nem tud semmit. Azt sem, hogy a "nemzeti egységre", avagy a nemzeti egységpárt létrehozására épített hosszú távú stratégiát kiteljesíteni vagy inkább újragondolni lenne érdemes.
Az egyenlőtlen erők küzdelme egyelőre folytatódik.
