Emelt tétek Brüsszel előtt

A legutóbbi francia-német EU-csúcs kudarca az agrárreformok leendő jövőjéről a maga nemében legalább annyira hátráltató tényező, mint az a tény, hogy Hollandiának az idén már aligha lesz teljes értékű kormánya. Főként, hogy az ideiglenes jelleggel hivatalban maradó jelenlegi kabinet nyíltan olyan feltételekhez köti a bővítési folyamat zárását, ami legalább annyira könnyen zátonyra futtathatja a koppenhágai tárgyalászárásról szőtt dán álmokat, mint a rettegett ír (nizzai?) nem tette volna.

Most már csak az a kérdés, mennyiben irányul mindez közvetlenül és ténylegesen is a célul kitűzött tízes EU-bővítés ellen, s menynyiben egy olyan retorikai párbaj és politikai idegjáték része, amelyben a résztvevők az utolsó percekig emelik a tétet egy még kedvezőbb végalku elkészítésére? Szakértők szerint alapvetően az utóbbiról van szó. De - teszik hozzá - sok esetben nem feltétlen a puszta üzletelési szándék (minél többet keresni egy felkínált engedményen) motivál, hanem legalább ennyire a bizalom egyfajta hiánya is.

Jól értesült EU-bennfentesektől azt például már a német-francia csúcs előtt is tudni lehetett, hogy egyelőre nem igazolódtak a várakozások, és a német választás nem hozott érzékelhető enyhülést a német álláspontokban a tagországok közötti belső alkuk során. Sőt, helyenként láthatóan még be is keményítettek! Példa erre az az újonnan lebegtetett berlini törekvés, hogy ha a tagtársak többsége már a bővítés pillanatától bizonyos fokig ki akarja terjeszteni a közvetlen kifizetéseket az újoncokra, akkor ennek forrásául (részben-egészében) a mai tagoknak szánt közvetlen támogatások arányos megkurtítása szolgáljon?

Magas rangú EU-tisztviselők még mindig bíznak benne, hogy mindez nem egyéb, mint a tétek említett srófolása. Annak szavatolása, hogy minél kézzelfoghatóbb és vissza nem vonható ellentételezésben legyen részük az alkuk során. Ami viszont már átvezet a probléma másik - bizalmi - vetületéhez is.

Az már jó ideje közismert, hogy Chirac és Schröder nem igazán szívleli egymást. De ami ennél sokkal súlyosabb, nem is igazán bíznak egymás politikai vállalásaiban. Nem is teljesen alaptalanul...

És most ennek a két politikusnak kellene "hozomra" megállapodnia olyan horderejű kérdésben, mint az, hogy ha Németország most nem akadályozza meg a közvetlen agrártámogatások kiterjesztését, akkor három év múlva Párizs is rugalmasabban reagál majd az agrártámogatások általános csökkentését - de legalábbis a német terhek enyhítését - szorgalmazó, leendő berlini felvetésekre. Nos, a jelek szerint a "hozom" kevés: Berlin bizonyos "foglalót" is szeretne kapni, s amíg ez nincs meg, addig a német álláspont is kőmerev. Sőt, még ellenötletekkel is beállítanak. Szóval emelik a tétet.

Szakértők szerint a maguk módján ezt teszik a hollandok is - kormányválság ide vagy oda. Látszólag hallani sem akarnak a közvetlen agrártámogatás kiterjesztéséről anélkül, hogy ne lenne világos EU-állásfoglalás a közös agrárpolitika jövőbeli alakulásának irányáról. És ha ez még nem lenne elég, Hágában mindezt a napokban megfejelték azzal, hogy nyíltan megkérdőjelezték a lengyelek, szlovákok és lettek tagsági érettségét. Minderre mondta azt Peter Ludlow, a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok hajdani alapító igazgatója, hogy "de hiszen a hollandok a múltban is minden igazán nagy horderejű összeurópai alkudozásban mindig ugyanezt csinálták". Emelték a tétet. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy végül - egyedül maradván - valóban keresztbe is feküdtek volna a vonat előtt.

Mindez egyelőre főként a tagjelöltek idegeit borzolja, akik csak annyit látnak, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárásához nélkülözhetetlen csomagok kapcsán hónapok óta nincs haladás, sőt, az utóbbi időben mintha még tovább is merevedtek volna a frontok. Csakhogy - mutatnak rá a nagy horderejű tárgyalások ügyében jártasabb szakértők - az igazán nagy alkuk végjátékát mindig is effajta üzengetések vezetik be. Emelni kell a tétet, hogy legyen miből engedni. Hát most teszik. Mi meg csak győzzük idegekkel. Egyebet amúgy sem tehetünk.