EU-motor hátramenetben

Aligha olyan német-francia egymásra találásban reménykedtek az európai integrációs folyamat támogatói, mint amilyennek Schröder kancellár és Chirac elnök párizsi találkozóján szemtanúi lehettek. Annak a két országnak az első számú vezetői, amelyek együttműködése mindig is az EU motorjának számított, most leginkább abban értettek egyet, hogy itt az ideje rugalmasabban értelmezni a stabilitási paktumot. Értsd: aláásni az unió eddigi talán legnagyobb vívmányát, a nemrég létrehozott közös pénz tekintélyét. Az ugyanis nem kis részben éppen ennek a paktumnak a meglétén, vagyis a költségvetési fegyelem intézményesítésén nyugszik.

Persze valószínűleg nem is várták már sokan az EU érdekeinek figyelembevételét egy olyan német kancellártól, aki újraválasztását nem kis részben éppen legfőbb szövetségese ócsárlásának (gátlástalan Amerika-ellenes retorikájának) köszönheti. Vagy egy olyan francia elnöktől, aki annak dacára sem lát lehetőséget a közös agrárpolitika régóta esedékes reformjára, hogy páratlanul nagy belpolitikai támogatottságra tett szert a baloldal tavaszi, kiütésszerű választási vereségének tulajdoníthatóan.

Az agrárreform elhalasztásának ügyében most még nem sikerült megállapodni. Sok elemző szerint azonban csak ez lehet a végső kimenetele a látványos kötelhúzásnak. A német érdekeltség az EU-bővítésben ugyanis erősebb, mint a közös agrárbüdzsébe való befizetések csökkentésében. Utóbbival hosszú távon évente néhány milliárd eurót nyerhet a német költségvetés, előbbivel évente akár néhány tízmilliárdot is (szintén hosszú távon) az új tagok felvételének köszönhető GDP-növekedési plusznak tulajdoníthatóan. Nem éri meg tehát elhalasztani az agrárreform követelésének fenntartásával a bővítést.

A mezőgazdasági potenciál van olyan erős Magyarországon, hogy hazánk egészséges tulajdoni és termelési szerkezet esetén piaci alapokra helyezett közös agrárpolitika mellett is megállja helyét a versenyben. Amíg azonban az agrárium szerkezetátalakítása nem megy végbe, amíg a szektor túlfoglalkoztatottsága és sok szempontból alacsony hatékonysága nem szűnik meg, addig tisztán önös pénzügyi érdekeinket nézve nem kell bánkódnunk a reform elhalasztása miatt. Az uniós agrárrendtartás körüli közgazdasági nonszenszek által okozott károk viszont 2004-től már Magyarországnak okozott károk is lesznek.