Imázsközpont lesz-e a konvent?

A megnövelt jogkör az egyik olyan elképzelés, amely mellett konszenzus látszik kialakulni az EU jövőjével foglalkozó konventben. Arról még távolról sincs egyezség, hogy pontosan miként és milyen uniós döntésekbe szólhatnának bele, de arról nincs vita, hogy szükség van rájuk. Az EU ugyanis már-már reménytelenül távol került saját polgáraitól, s a nemzeti parlamentek bevonása (eddig az uniós döntéshozatalban csak esetlegesen szerepeltek, azáltal, hogy némely tagországban a kormánynak parlamenti felhatalmazást kell kérnie a miniszteri tanácsban képviselendő álláspontjához) egyfajta megoldás lehet a szakadék áthidalásában.

Az uniónak ugyanis ma sokkal rosszabb az imázsa, mint a valóságos teljesítménye. Mert milyen kép is él az EU-ról a tagállamok közvéleményének egy részében? Mindent agyonszabályozó, átláthatatlan és ellenőrizetlen, brüsszeli elefántcsonttornyában nehezen követhető, de kötelező érvényű döntéseket hozó, bürokratikus és a nemzeti sajátosságokkal mit sem törődő monstrum. És az Eurobarometer felmérései szerint egyre nagyobb azoknak az aránya, akik így gondolkoznak az integrációról. Sokan részben ennek tudják be, hogy az írek tavaly elvetették a nizzai szerződést, a dánok két éve leszavazták az euró átvételét, s az európai parlamenti választások kapcsán mindig az alacsony részvételről kénytelenek beszámolni a kommentátorok.

Az állam- és kormányfők éppen azért hívták össze tavaly decemberben az EU jövőjével foglalkozó konventet, hogy leegyszerűsítsék, átláthatóbbá tegyék és közelebb hozzák az unió működését a polgárok számára. Mert sokak szerint már tarthatatlan, hogy jelenleg 1045 oldalra rúg az, amit uniós alapszerződésnek nevezünk (valójában immár öt külön szerződés, amelyet, mintha csak egy évente változó adójogszabály lenne, már csak konszolidált verzióban érdemes olvasni az állandó hivatkozásokkal: mi mit írt felül, helyezett hatályon kívül, illesztett be stb.). Áttekinthetetlen, hogy 21-féle eljárási mód létezik arra, hogy az unió szerződéseket kössön harmadik országokkal, és elfogadhatatlan, hogy átlag 18 hónapra van szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottság egy-egy konkrét rendelettervezetéből elfogadott jogszabály váljék. Arról már nem is beszélve, hogy 17 különféle elnevezést használnak a valamilyen jogi érvénnyel bíró uniós szabályozásokra, kezdve a meglehetősen semmitmondó "kommunikációtól" a rendeletig, amely valójában inkább törvény, és az irányelvig, ami viszont a kerettörvény belső jogi kategóriájához áll legközelebb.

Az egyszerűsítés elé azonban a konventen belül uralkodó eltérő vélemények súlyos korlátokat állítanak: mindenki mást dobna ki és mást hagyna meg az EU intézményi felépítéséből. Sőt, a polgárokhoz az uniót közelebb vinni szándékozó elképzelések egyike-másika tovább bonyolítaná az intézményrendszert. A nemzeti parlamentek döntéshozatalba való bevonását javasló munkacsoport-előterjesztés például (Inigo Mendez de Vigo spanyol munkacsoport-vezető tálalásában) egyenesen azt ajánlja, hogy minden bizottsági jogszabályjavaslatot előzetesen küldjenek meg véleményezésre a nemzeti parlamenteknek, s azok véleményt mondanának arról, hogy valóban uniós szinten kell-e szabályozni az adott kérdést. Másik példa: Valéry Giscard d'Estaing konventelnök javasolja, hogy az EU-t kereszteljék át, lehetne Európai Egyesült Államoknak, Egyesült Európának, vagy akár Európai Közösségnek is hívni. Nem világos, miként vinné közelebb ez az intézményt a polgárokhoz, hiszen még tíz éve sincs, hogy az EU elnevezés életbe lépett (az egyik elődelnevezés egyébként éppen az Európai Közösség volt). Alighanem igaza van annak a brit kritikusnak, aki szerint a cégtábla újrafestése önmagában semmit nem változtat.

Azok az elképzelések viszont, amelyek valóban érdemi változást hoznának (például az uniós szintű referendum intézményének bevezetése, az unió egyszemélyi elnöki tisztének felállítása a jelenlegi rotációs elnökség helyett a bizottsági elnöki tisztség miniszterelnöki poszttá alakítása), távolról sem rendelkeznek többségi támogatottsággal. Amint azt az egyik magyar konventpóttag megfogalmazta: a konvent csak akkor érheti el célkitűzéseit, ha tagjaiban lesz hajlandóság néhány lépést tenni a sokat emlegetett föderalizmus felé. Még akkor is, ha ez sokak számára szitokszónak tűnik.