Rejtett aknák Délen
Választási hullám söpört végig az egykori Jugoszlávia balkánibb részén, s az eredmények - mondhatni - nem éppen eurokompatibilisek. Azt is lehetne mondani, hogy az Európai Unió a maga megoldási és közvetítési kísérleteivel egyelőre kudarcot vallott. Viszonylagos kivétel ez alól Macedónia, ahol a szeptemberi parlamenti választások után az elmúlt héten sikerült a szociáldemokrata vezetésű pártszövetség és az egyik albán párt részvételével kormányt alakítani. A későbbi feszültségeket ide is bekódolta azonban az, hogy Branko Crvenkovszki kormányfő nem volt hajlandó bevenni a kormányba az albán koalíciós partner pártvezérét, Ali Ahmetit, aki korábban a gerillák politikai vezetője volt; ráadásul az egykori felkelőket tömörítő albán párt kapta a legtöbb társadalmi gyú-
anyaggal terhes tárcát, az oktatás- és az egészségügyit.
Ennyi sikerélmény sem adatott az ENSZ és az EU képviselőinek Bosznia-Hercegovinában vagy a még éppen létező volt Jugoszláviában, Szerbiában és Montenegróban.
Bosznia-Hercegovinában szertefoszlott a svájcias kantonizálás álma: a szerbek, a horvátok és a muzulmánok is a nacionalista pártokat emelték pajzsra, mindhárom entitásban visszaszorultak azok az erők, amelyekhez a közös köztársaság és a demokrácia eszméjének térhódítását kapcsolták a kívülállók. Azok a kívülállók, akik most távol maradni kényszerültek a választások megszervezésétől, de még két évvel ezelőtt is addig számoltatták újra a szavazatokat, amíg ki nem hozták relatív többségűnek a szociáldemokrata pártot. Látható, hogy politikai importáru csak vetőmag formájában érvényesülhet, terményként elfonynyad. Kérdés, van-e még idő a föderáció kiteljesítéséhez. A válasz valószínűleg Kis-Jugoszlávia sorsának alakulásában keresendő.
A tegnapi montenegrói parlamenti választások kényszerhelyzet termékei, s eredményük is nyilván ezt a helyzetet prolongálja: elvben a jugoszláv eszme és a függetlenség hívei ütköztek meg, mely konstellációban a politikai széljárástól függően szinte minden erő behelyettesíthető a másikkal. Az igazodási pont Szerbia lenne, amely ugyanakkor egyetlen kérdésben - de abban nagyon -, a tengeri kijárót tekintve Montenegróra van utalva. A szerb elnökválasztások eredménytelenné nyilvánításuk mellett is arra vallanak, hogy a köztársaságban toronymagas fölényben vannak a nacionalisták; esetleges politikai tagoltságuk csak kodifikált győzelmük után derülhetne ki. A választók egyharmadának támogatását élvező európai modernisták valószínűleg még sokáig várhatnak arra, hogy ismét szóhoz jussanak. Brüsszel pedig alighanem felülvizsgálni kényszerül eddigi álláspontját. (SzH)
