Az iraki kör ötszögesítése

A legtöbb vita az automatizmus(ok) körül fog kialakulni a Biztonsági Tanácsnak (BT) azzal a múlt pénteki határozatával kapcsolatban, amely "utolsó lehetőséget" biztosított Iraknak arra, hogy együttműködjék a világszervezettel - most már nemcsak annyiban, hogy nem akadályozza az ENSZ fegyverzetellenőreinek munkáját, hanem azáltal is, hogy felszámolja vélt tömegpusztító arzenálját. Míg az új határozat elfogadását mindeddig ellenző orosz-francia-kínai triász külön állásfoglalásban tartotta szükségesnek rögzíteni, hogy a dokumentum kizárja az erő alkalmazásának automatizmusát, addig Bush elnök máris arra figyelmeztetett, hogy a határozat megsértése "automatikusan ellenszegülésnek" minősül; Rumsfeld védelmi miniszter pedig ki is terjesztette az okmány hatályát a tilalmi zónák felett járőröző gépek elleni támadásokra is.

Mégis, a rövid közeljövőre mintha helyreállt volna a nagyhatalmi egyetértés. Elősegítette ezt az amerikai félidős választások kimenetele, amelyből az elnök példátlanul megerősödve került ki. Hozzájárult a fejleményhez a moszkvai színházi túszdráma, amely után Putyin elnök szabad kezet kapott külföldi partnereitől a csecsenkérdés kritizálhatatlan kezeléséhez, illetve az, hogy Kína pillanatnyilag saját utódlási problémáival van elfoglalva: a hét végén megkezdett pártkongresszuson kell - az előzetes forgatókönyv alapján - eldönteni a következő 10-15 évben "használandó" vezetői garnitúra személyi összetételét.

A felhőtlen egyetértés azonban aligha terjed majd túl a határozatban jelzett kilencven napnál. Bush állítólag már aláírta az Irak elleni hadművelet tervét, amelynek célja változatlanul a bagdadi rezsimváltás, s a napokban megkezdődik a brit-amerikai erők felfejlődése a térségben. Eközben a BT-határozatra reagáló iraki nyilatkozatok ellentmondásossága leginkább a Szaddám Huszein elnök környezetében kialakuló válsághangulatot tükrözheti. (SzH)