Csökkentés vagy sáveltolás?

Ha az előző heti összefoglalónkban eseménydúsnak neveztük a mögöttünk álló napokat, most a viharos jelzőt is nyugodtan használhatjuk. Azok után, hogy a jegybank 11-én nem változtatott a kamatszinten, múlt hétfőn 50 bázispontos csökkentéssel lepte meg azt a forintpiacot, amelyen a sávszél közelébe került az árfolyam. A kötvénypiacon azonnal beáraztak a szereplők még kétszázaléknyi kamatcsökkentést, és beindultak a spekulációk a sáveltolásra is. A hét második felében a Standard & Poor's leminősítése és az MNB verbális intervenciója (Járai Zsigmond jegybankelnök többször is kinyilvánította, milyen forintárfolyam mellett tartja elérhetőnek a jövő évi inflációs célt) következtében kicsit megnyugodtak a piacok, de nem tudni, meddig tart ez az állapot.

Az MNB-nek kedden, az inflációs jelentés kiadásakor sikerült tisztázni a kommunikációs hibából némileg összezavarodott szereplőket. Jelenleg elfogadott, hogy a monetáris politika szempontjából annyi történt, a jegybank 1-1,5 százalékponttal eltolta a számára kívánatos árfolyamszintet. Más kérdés, hogy a szakértők nagy része ilyen forint-euró átváltási arányok mellett sem hisz a 4,5 százalék alatti 2003. decemberi inflációban.

Eközben politikai és szakmai oldalról is folyamatosan bírálatok érik a jegybankot szigorú politikája miatt. Sok szakértő úgy véli, hogy jelen helyzetben magasabb infláció is elfogadható lenne, ha ez az ára a költségvetés rendbe rakásának és (a gyengébb forinton keresztül) a versenyképesség fenntartásának. Az MNB azonban azzal érvel, hogy törvényi kötelezettsége az infláció elleni küzdelem, és a rendelkezésre álló eszközökkel mindent meg is tesz az árszínvonal-emelkedési ütem csökkenéséért.

A felbolydult piacok kisebb figyelmet fordítottak a megjelenő makrogazdasági adatokra, pedig több fontos információ is érkezett. Látványosan jelentkezett a szeptemberi kereseti statisztikában az 50 százalékos közalkalmazotti alapbéremelés nemzetgazdasági hatása. Az ősz első hónapjában átlagosan 20 százalékkal voltak magasabbak a reálkeresetek, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor a versenyszektorban is gyorsult a bérkiáramlás: szeptemberben 15-16 százalékos volt a bővülés. Ez különösen annak fényében ellentmondásos vállalati magatartás, hogy az elmúlt másfél évben a feldolgozóipar termelékenysége mindössze 3-4 százalékkal növekedett.

Az augusztusi kiugró teljesítmény után tovább tudta növelni termelését az építőipar, amely szeptemberben 0,8 százalékos volumennövekedést produkált. A részletes számok arra utalnak, hogy a lakásépítések csökkenő lendülete mellett a választási év segíti az építőipart. (MI)