EU-tagjelöltek: egységben az erő

Az EU hivatalos és informális csatornákon egyaránt azt az üzenetet küldi a jelölteknek, hogy ne is nagyon próbálkozzanak, az október végi brüsszeli csúcson elfogadott pénzügyi ajánlaton érdemben nem lehet módosítani. Az eddig ajánlott agrárkvóták növelése szóba jöhet, az uniós támogatások felhasználási módjának egyszerűsítése szintén, de a pénzcsomag egésze nem növelhető. Schröder kancellár a napokban egyenesen úgy fogalmazott Varsóban, hogy "amit Brüsszelben elfogadtunk, azon nem lehet változtatni, mert az alku felnyitása visszahozná a többi, már lezárt témát is a tárgyalóasztalra. De van mozgástér a Brüsszelben elfogadott kereteken belül."

Ez az üzenet persze semmiben sem különbözik attól, hogy "eszitek, nem eszitek, nem kaptok mást". Csak be van csomagolva. Mert melyik tagjelölt menne bele mondjuk a számára jutó agrártámogatások növelésébe, ha ennek ára a szintén neki jutó regionális támogatások ugyanilyen mértékű csökkentése?

A jelöltek remélhetőleg lesznek annyira okosak, hogy nem kezdenek el egymás között marakodni, kinek mennyi jusson a pénzcsomagból. A köztük kialakítandó százalékos arányokra az EU-nak van egy viszonylag tisztességes javaslata, s a tízek akkor járnak a legjobban, ha ezt nem kérdőjelezik meg. Ha lehet valamit keresni a csatlakozási tárgyalásokon, akkor bármely jelölt egyedül úgy érhet el sikert, ha sikerül feltornázni a végső csomag összegét. Egymás rovására nincs mit keresni, s az elmúlt napok közös nyilatkozatai azt a reményt ébresztik, hogy ezt értik is a csatlakozók fővárosaiban. Egyelőre működik a jelöltek szövetsége.

Valamicskét javítani a pénzcsomag nagyságán azonban csak közös fellépéssel lehetséges. Az Európai Bizottság bővítési főigazgatója, Eneko Landaburu ezt már hónapokkal a véghajrá kezdete előtt számos alkalommal elmondta, figyelmeztetésül a jelölteknek. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy a nemzetközi tárgyalások egyik bevált alapelve az EU-csatlakozási alkura is érvényes: az álláspontok ismertetése után egy darabig keménynek és szilárdnak kell maradni, nem szabad túl hamar engedni. Itt tartunk most. Ebben a fázisban a jelöltek részéről is követeléseik kitartó ismételgetése a feladat. És ezt csak együtt lehet hatékonyan tenni. Nem szabad megijedni attól, hogy vészesen közeledik december 12., a koppenhágai csúcs, ahol már az ünnepélyes bejelentésig kellene eljutni. Aki most kidől, az nemcsak a többiek, de a saját alkupozícióit is rontja. Mert mi késztethetné az uniót némi engedményre majd az utolsó napokban, ha nem a jelöltek szilárd ellenállása?

A gond az, hogy a jelöltek érdekei nem esnek teljesen egybe. Öt tagország, amely a brüsszeli számítások szerint már az első évben sem jogosult költségvetési visszatérítésre, inkább a közösségi alapokhoz való hozzáférés szabályainak egyszerűsítésében érdekelt, míg a másik öt ezzel a megoldással pénztől eshet el, hiszen az egyszerűsítés révén csökken a most már biztosra ígért kompenzáció. Az unió szemmel láthatóan a "divide et impera" elvét alkalmazza. A jelöltek feladata, hogy ne engedjék egymás ellen fordítani magukat. Ehhez az kell, hogy közös érdekeik mellett álljanak ki a lehető leghatározottabban. A jövő heti varsói kormányfői csúcs talán megmutatja, sikerül-e ez.