Kamatok tengeren innen és túl

Látványosan eltért monetáris döntésében az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank. Előbbi a várakozásokon felül, fél ponttal, 1,25 százalékra mérsékelte irányadó kamatát, utóbbi kitartott a sokak szerint túl szigorúnak tartott 3,25 százalék mellett. Pedig az euróövezetben jelenleg semmivel sem jobb, sőt, talán rosszabb a gazdaság helyzete, mint a tengerentúlon. Mégis, mindkét jegybank logikusan cselekedett.

A Fed lépésével elsősorban az egyre inkább megingó befektetői és fogyasztói bizalmat igyekezett megerősíteni. A zéró kamatszinthez közelítve monetáris politikájának hatásfoka is kisebb, ezért a vártnál nagyobb mértékben enyhített. Szembetűnő, hogy a döntés indoklásában és az azt követő elemzésekben szinte nem is esik szó a jelenleg 1,8 százalékos inflációról, amely negatív reálkamatot eredményez, annál inkább a piaci bizonytalanságról és növekedési kilátásokról. Érthető is ez annak fényében, hogy a Fed monetáris politikájának három, törvényben lefektetett célja közül csak az egyik az árstabilitás, a maximális foglalkoztatottság és a mérsékelt hosszú távú kamatok mellett.

Az EKB első számú céljaként ezzel szemben kizárólag az árstabilitás van meghatározva, és csak abban az esetben írják elő az általános gazdaságpolitika támogatását, ha az nem veszélyezteti az elsőrendű cél elérését. Márpedig az infláció a múlt hónapban 0,2 ponttal a 2 százalékos küszöbérték felett volt. Bár az eurózóna növekedése az idén várhatóan az 1 százalékot sem éri el, az euróátállás utáni felkerekítések, valamint a munkaerőpiac rugalmatlansága miatt a bér- és áremelkedések nem enyhülnek. Ráadásul a tagországok fiskális helyzete is óvatosságra készteti az EKB-t.

Azt, hogy végül melyik modell bizonyul sikeresebbnek, hamarosan megtudhatjuk.