Kétféle olvasat

Minden rendben megy az EU-csatlakozási tárgyalásokon. Az elnökség saját felelősségére részletes kompromisszumos javaslatot dolgoz ki a tárgyalászárási határidőhöz közeledve, és miniszterelnöki szinten házal vele a tizenötök fővárosaiban - ahogy az a nagy megállapodások előtt már évtizedek óta mindig is történik az unióban. Ebben kielégíteni igyekszik a jelöltek számos követelését: kvótákat emel, új pénzforrások megteremtését helyezi kilátásba (likviditási gondok enyhítését célzó alap, Schengen-alap). Sőt, elfogadja a még függőben lévő kisebb kérések egy jelentős részét is (hazánk esetében például a bor cukrozását, a pálinka védetté nyilvánítását, a kisvállalkozások áfamentességét 25 ezer eurós bevételig stb). Emellett jelentősen javítja az első tagsági év nettó pénzügyi mérlegét az uniós kasszával szemben - s noha korántsem ez a legfontosabb a tagság hosszú távú jelentősége szempontjából, a csatlakozási népszavazás sikerét nagyban segítheti. A magyar főtárgyaló mérhető előrelépésről beszél, s minden abba az irányba mutat, hogy a december 12-13-i koppenhágai csúcson tényleg megtörténik az ünnepélyes összeborulás - még ha addig késhegyig menő vitákra is van kilátás.

Semmi sem megy rendben az EU-csatlakozási tárgyalásokon. Az elnökségnek van képe jelentős kedvezményként beállítani azokat az új elemeket, amelyeket voltaképpen éppen abból a 2,5 milliárd euróból finanszírozna, amit az októberi brüsszeli csúcson lecsípett az új tagoknak járó felzárkóztatási pénzekből. A gabona termőterületére adott ajánlatot csökkentik, a költségvetési befizetések fokozatosságának elvét továbbra is elvetik, miközben a kifizetéseknél fenntartják. A magyar delegáció azért kénytelen küzdeni, hogy minimalizálja azoknak a területeknek a számát, ahol a csatlakozás nem jelent majd azonnali egyenrangúságot. Az eurózónáról, a Schengen-övezetről, a közvetlen agrártámogatásokról vagy a strukturális alapokról ebből a szempontból már régóta nem is érdemes beszélni, de hogy az unió még a tejkvóta esetében is, még a kedvezőbbé tett ajánlatban is kisebb mennyiséget ajánl, mint az elmúlt néhány év (egyébként fokozatosan növekvő) magyar tejtermelése, hát az már felháborító.

Mindkét olvasat lehetséges. Válasszon, kedves Olvasó! Bár, őszintén szólva, nekem az első megközelítés tűnik reálisabbnak.