Kétfrontos gazdaságdiplomácia
Ügyesen kellett és kell az elkövetkező hetekben, hónapokban is manővereznie a magyar gazdaságdiplomáciának, elkerülendő, hogy az uniós tagság elnyerése után túlzott függőségbe kerüljön a huszonöt tagúvá bővülő (szinte) egységes Európától. Az Európai Unión kívüli országok ugyanis óhatatlanul bizonyos lépéshátrányba kerülnek majd a magyar piacon, ezért is fontos megnyugtatásuk, meggyőzésük: 2004 után is ugyanolyan fontosak maradnak Magyarország számára, mint a csatlakozás előtt.
Főként a külkereskedelemben komoly annak a veszélye, hogy túlzott egyoldalú függőség alakul ki. Ha csak a rideg számokat nézzük: a mai tizenöt tagállammal bonyolódik a magyar kivitel közel 75, a behozatalnak pedig durván 58 százaléka. Ezzel az EU olyan súlyt képvisel a magyar külkereskedelemben, amilyenre a tizenötök egymás közötti kereskedelmében nemigen van példa. Ráadásul a "big bang" után Magyarország huszonöt legfontosabb kereskedelmi partnerországából már tizenöt lesz uniós tagállam.
Ami a kereskedelemben veszély, a működőtőke-áramlásban inkább esély: a nemzeti elbánás elvének követése miatt minden befektető egyforma kondíciókat élvez. Viszont az Európai Unión kívüli országok itteni invesztíciójukkal egyből bejutnak az egységes piacra. Ez is vezette a Magyarországon első számú befektetőt, az Egyesült Államokat, ez volt az egyik legfontosabb mozgatórugója a japán invesztoroknak, s nem elhanyagolható szerepet játszik a befektetési lehetőségeket világszerte kereső, több magyarországi lehetőség iránt érdeklődő orosz tőke döntéseiben.
A gazdasági racionalitás is azt diktálja, Magyarország őrizze meg a rendszerváltás óta kialakított szoros gazdasági-kereskedelmi-üzleti kapcsolatait az unión kívüli európai, valamint a tengerentúli országokkal. Nem csak a hatályos külgazdasági stratégia nevezi meg célként a kapcsolatok fejlesztését az USA-tól kezdve Oroszországon át Japánig és Kínáig. A legkülönbözőbb szinteken folyamatos lobbizás folyik. Elég, ha csak a közelmúlt s az elkövetkező pár hét programjából tallózunk: Medgyessy Péter a napokban tért vissza az Egyesült Államokból, s nemsokára Oroszország felé veszi az irányt - az USA-ban a kormányfői vizitet követően Csillag István gazdasági és kereskedelmi miniszter győzködte a befektetőket, üzletembereket; Oroszországban pedig a miniszterelnök látogatását megelőzően tartottak nagyszabású, több magyar minisztert is felvonultató rendezvénysorozatot. A Külügyminisztériumnak a külgazdaságért felelős helyettes államtitkára a napokban Japánban járt, egy másik delegációval a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára és helyettes államtitkára vizitelt Kínában. E négy ország - sorrendben - az 5., a 6., a 10., illetve a 11. legjelentősebb kereskedelmi partnerünk.
Többszörösen is kétfrontos gazdaságdiplomáciát folytat tehát Budapest. Egyrészt igyekszik diverzifikálni a kereskedelmet, másrészt törekszik a tőkeimport fokozására unión kívüli országokból. S bár az üzleti döntéseket elsősorban a profit motiválja - a kormányszinten gazdaságdiplomáciának nevezett lobbizás nem árt, mi több, használ.
