Megszorító kiigazítás

A kormányzat ismét a rövid távon kényelmesnek, különösebb nehézségeket közvetlenül nem gerjesztő, de középtávon a meglévő fejlettségi és infrastrukturális feszültségeket növelő, a nemzetgazdaság versenyképességét nem igazán elősegítő eszközökhöz nyúlt: nem a folyó fogyasztást mérsékli, hanem a fejlesztéseket, az állami beruházásokat fogja vissza.

Persze semmi különös nincs abban, hogy a beruházások, a fejlesztések erőteljes visszafogására került sor, hiszen a nemzetközi gyakorlatban is ez a "megoldás" látszik kézenfekvőnek és a leginkább alkalmazottnak, de jelen esetben az állami fejlesztések befagyasztása, az üzleti beruházásokat erősítő állami erőforrások minimalizálása középtávon kikezdheti a gazdasági felzárkózás, a fenntartható növekedés kiemelten fontos célkitűzéseinek valóra váltását. A tervezett, 2003. évi költségvetésben megjelenő beruházási restrikció ráadásul olyan időszakban érvényesül majd meghatározó erővel, amikor egyfelől a megelőző időszak beruházásai nemcsak a szükségestől, a versenyképesség megkívánta mértéktől maradtak el igen jelentősen, hanem a gazdaságpolitikai, üzleti várakozásoktól és lehetőségektől, másfelől a dekonjunktúrában beszűkült vállalati saját forrás és a külföldi tőkebeáramlás várható helyzete sem ígér biztató kilátásokat.

1996-2001 között a GDP éves átlagban 4,8, a beruházások éves átlagban pedig 7,8 százalékkal bővültek, 2001-ben azonban már csak 3,7, illetve 3,5 százalékkal. Az idén a beruházások üteme várhatóan 1-2 százalékponttal emelkedhet, döntően a választásokra kacsingató állami és önkormányzati aktivitás látványos növekedésének köszönhetően.

Az üzleti beruházások jövő évi alakulásának prognosztizálásánál abból lehet kiindulni, hogy legjobb esetben is - a szakértők várakozása szerint - a konjunktúra élénkülése csak a második fél évben indulhat be, de annak intenzitása bizonytalan. Inkább csak fokozatosan erősödő tendenciára számíthatunk. Ide kapcsolódik, hogy a mostani, elhúzódó dekonjunktúrán túl más tényezők által is alacsonyra esett külföldi tőkeáramlás ismételt erősödése sem lehet látványos. Az EU-s fejlesztési források 2003-ban még nem bővülnek érzékelhető mértékben. Az állami, költségvetési beruházások 2003-as visszafogása, párosulva az üzleti beruházások gyengének mutatkozó dinamikájával, legjobb esetben is csak a szerénynek mondható 2002. évi bővülés körüli lehet, de a konjunktúrától függően ettől jelentősen el is maradhat.

A 2003-as költségvetési megszorításoknak a beruházásokra, fejlesztésekre történő koncentrálása tovább rontja a dekonjunktúra esetében szokásos belső kereslet bővülésének esélyeit is. Pontosabban a beruházási kereslet bővülését, amelynek pedig kedvező növekedési következménye egyfelől, hogy ezen területen a tovagyűrűző hatások igen intenzívek és sokszínűek, másfelől a beruházások teremtik meg a jövőbeni növekedés alapjait és az exportdinamika növelésének versenyképességi feltételeit.

Leegyszerűsítve: a költségvetési egyensúlynak a beruházások viszszafogásával történő "javítása" közvetlenül kétségtelenül a legkevésbé fájdalmas, legkisebb ellenállással megoldható módja, hátulütője azonban az esetleg beinduló nemzetközi gazdasági konjunktúrába való bekapcsolódásunk elmaradása, vagy annak szerény volta. Márpedig a modernizáció megakadása, az infrastrukturális hiányok továbbélése középtávon nehezíti a növekedési ütemek ismételt erősödését.

A beruházások és általában a jövő gazdasági, versenyképességi feltételeinek gyengülését valószínűsítő 2003. évi költségvetés tehát nem igazán szerencsés kompromisszumnak tekinthető a politikai szempontok és a gazdasági kényszerek 2003-ra kialakuló rendszerében. Mert az aligha vitatható, hogy a 2003. évi költségvetésre mindenekelőtt a politikai szempontok érvényesítése nyomja rá bélyegét. Közgazdaságilag ugyanis aligha lenne kívánatos, hogy 2001 és 2002 után, amikor is összességében közel 20 százalékos reálkereset-emelkedés valósult meg mintegy 7 százalékos növekedési ütem mellett, a következő költségvetési évben további 7-8 százalékos reálkereset- és várhatóan a GDP bővülését meghaladó reáljövedelem-emelkedés valósuljon meg. Mindamellett az is kérdéses, hogy a beruházások visszafogása elégségesnek bizonyulhat-e a 2002-ben 8 százalék fölé ugrott államháztatási hiánynak a tervezett költségvetésben megjelölt 4,5 százalékra történő mérséklésére.