Mentőöv a kórházaknak

A szocialisták választási ígéretükben meghirdették a hazai gyógyintézmények konszolidációját. Tény: az egészségügyi dolgozók bérének felzárkóztatása jó iramban startol, az 50 százalékos emelést az ellenzéki pártok is jelentősnek tartják, s ami fontos, annak fedezetét tartalmazza a jövő évi költségvetés.

Kérdés azonban, mire lesz elég a 2,6 milliárd forint összegű adósságkonszolidációs hitelalap, hiszen arra máris 32 intézet 4,3 milliárdos igényt nyújtott be. Ez nem tűnik irreális óhajnak, különösen, ha a Magyar Kórházszövetség felmérését vesszük górcső alá, amiből kiderül, hogy 70-80 intézmény 25 milliárd forint adósságot halmozott föl az idén. Ám ebből mindössze 9,9 milliárd a harminc napon túli szállítói tartozás, ami a bevételek 4-5 százaléka, nem jelentős, különösebb megerőltetés nélkül kezelhető - állítja Győrfi István kormánymeghatalmazott.

Az igazi gondot az jelenti, hogy az adósságállomány 20-22 intézménynél koncentrálódik, egyik-másikuknál meghaladja a 100 millió forintot, ami a biztosítótól kapott bevételeik 10-15 százaléka. A tüzetesebb vizsgálatokból az is kiolvasható, hogy az adósságspirált maguk az intézmények okozzák. Nem hajtották végre ugyanis a kirendelt csődbiztosokkal együtt a likviditásuk érdekében készített terveket, nem igazították a kórházi osztályokat a valóságnak megfelelő betegigényekhez, nem oldották meg a takarékossági intézkedéseket.

Úgy tűnik, ennek ellenére még egy mentőövet kap a mintegy 9,9 milliárd forint összegű, határidőn túli tartozást felhalmozott intézménycsoport. Hitelpályázatot nyújthattak be ugyanis a szaktárca 2,6 milliárdos alapjához, amit független bizottság bírál el. A hitelhez jutás szigorú feltételeinek vállalása mellett az is szükséges, hogy a kórháztulajdonos települési önkormányzatok, illetve minisztériumok hajlandók legyenek mellétenni az igényelt hitel összeg 20 százalékát.

Az is kivehető a szigorú feltételekhez kötött konszolidációs programból, hogy a jövőben csak azok a kórházak lesznek életképesek, amelyeknek elegendő betegük lesz ahhoz, hogy a gyógyításukért járó tb-apanázsból és egyéb, különösen a magánbiztosítások elterjedése révén szerzett saját bevételeikből képesek jól gazdálkodni. A kormánymeghatalmazott szerint több a kelleténél az úgynevezett aktív betegek ellátására fönntartott kórházi ágy, egy részüket ápolási és szociális célra kellene hasznosítani. A lakosság korösszetétele ugyanis mindinkább az idősödő népességarány növekedését mutatja, ám kevés az igényeiknek megfelelő intézet.

Úgy tűnik, az egészségügyi tárca három legyet kíván ütni egy csapásra. A szociális és egészségügyi terület közelítését, amit a finanszírozás eszközeivel is segít, ugyanis olcsóbb a biztosítónak a krónikus és ápolási intézetek működése, mint az aktív kórházi osztályoké. Másrészt a kórházak között a fönnmaradásuk miatt valószínűleg kialakuló verseny javítja majd a betegellátás színvonalát, s nem utolsósorban a kórházi ágyszám adminisztratív aktív csökkentése helyett az élet kényszeríti ki az ideális kapacitásokat.