Nehéz Varsóval
Akár kárörvendők is lehetnénk: megkapta a magáét a lengyel (gazdaság)diplomácia: lapértesülések szerint a túlságosan arrogáns és követelődző tárgyalási stílus miatt két évet csúszhat Lengyelország európai uniós csatlakozása. Nem mintha örülni lehetne annak, hogy a tizenkét évvel ezelőtt rendszert váltó ország most esetleg mégsem éri el kitűzött célját, az EU-csatlakozást a többiekkel, velünk együtt, egy időben. Viszont tagadhatatlan, a magyarok némi igazságosságot érezhetnek abban, hogy végre valaki alaposan rákoppint Varsó orrára.
Eddig hihettük, a lengyelek csak a kisebbekkel, a magyarokkal (illetve esetenként más, hasonló súlyt képviselő országgal) szemben arrogánsak, követelődzőek, s - tegyük hozzá - olyanok, akik ígéreteiket nem feltétlenül tartják be, vagy ha igen, egy újabb lépéssel szinte rögvest visszakoznak. A jelenséget kiválóan demonstrálják az 1997 óta zajló magyar-lengyel agrárvámvita egymást követő lengyel lépései. Melyek között a legutolsó a sorban: kétszeri halasztás után a legújabb határidőre sem hajtja végre Varsó a korábban vállaltakat.
Mind ez idáig a magyar gazdaságdiplomácia rugalmasan igyekezett kompromisszumokat tető alá hozni, nem rontandó a kétoldalú kapcsolatokat. Ám most, úgy tűnik, Budapesten is betelt a pohár. Egyes információink szerint ugyanis olyan értelmű üzenetet küldtek a lengyel félnek, hogy mindaddig nem kívánnak tárgyalni, amíg az indokolatlanul fenntartott védintézkedéseket vissza nem vonják.
A sors fintora: egyszerre telt be a pohár a kicsinél és az óriásnál, Budapesten és Brüsszelben. Ez segíthet Magyarországnak: az EU talán eléri azt, ami nekünk nem sikerült. S akkor végleges megegyezést lehet majd elérni Lengyelországgal.
