Prés alatt a bővítés

Bár csűrik-csavarják a dolgot, a jelek arra mutatnak, hogy az Európai Unió még mindig óvakodik az ésszerű kompromiszszumoktól, és ragaszkodik a kemény érdekérvényesítéshez a csatlakozási tárgyalásokon. Az Európai Bizottság és a soros elnöki teendőket ellátó Dánia illetékeseinek nyilvánvalóan meg van kötve a keze, a tagállamoknak pedig mindig akad valami ötlete, amivel el lehet kerülni a radikális döntéseket. Bár a dán elnökség a hírek szerint elkészítette a végső uniós javaslatot a holnapi fordulóra, Németország már jelezte, hogy még időt kér annak tanulmányozására. Emiatt csupán "érzékeny elmozdulásokat" várnak a brüsszeli megfigyelők kedden; az áttörés még várat magára.

S miközben a tagok és a tagjelöltek számára kényes pontokon valamiféle egy helyben sasszézás folyik, észrevehetően fokozódik a nyomás a belépni igyekvőkre. Érdekes módon legutóbb a bővítés legenergikusabb híve, Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök pirított rájuk: a sok technikai problémával, mondta, azt kockáztatják, hogy nem tudják időben lezárni a tárgyalásokat. Értésre adta: mindazokkal befejezik a megbeszéléseket, akik erre készen állnak, és nem várakoztathatják a célba érőket a lemaradók. Ezzel Rasmussen - meglehet - cselezni próbál a nagy cél érdekében; ha a tagjelöltek a maguk részéről mindent megtesznek, a tagok sem halogathatják a döntő lépést.

Nagy esemény volt az elmúlt héten, hogy deklarálták a pontos időpontot: 2004. május 1-jétől várja az Európai Unió az új tagokat. A történelmi esemény a sikeres bővítés lenne. Vagyis csak előre vezethet az út, az európai integráció eddigi egyik legnagyobb vállalkozása nem ragadhat kátyúba szűkkeblű és szűkmarkú megfontolások miatt. Az előrelépés azonban egyértelműen áldozatokkal jár, és nem csak a tagjelöltek részéről. (KoM)