A német BT-tagság
Január elsejétől két évre Németország ismét az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja lesz, nem állandó jelleggel, s egyben februárban betölti a testület elnöki tisztségét is. A fejleményt az Irak körüli bizony(talan)ság teszi érdekessé, lezajlásának módja pedig ismét reflektorfénybe állíthatja a BT reformját.
Az USA NATO- és minősítetlen szövetségesei között Németország az egyetlen, amely határozottan és egyértelműen szembehelyezkedett Washingtonnak Irak megleckéztetésére irányuló politikájával. A szembenállás eredetileg belpolitikai fogantatású volt, a szociáldemokrata-zöld koalíció szeptemberi újraválasztási esélyeit volt hivatva megerősíteni. A célt sikerült elérni, de a posztulátum azóta önálló életre kelt, s többek között meglehetősen lehetetlen helyzetbe hozta az amerikai-német kapcsolatokat, amelyeket csak feszültebbé tesz az, hogy egyre több sugalmazás sejteti: január végén vagy februárban "folyamatba tétetik" az iraki rendszerváltás, magyarán Szaddám Huszein elnök eltávolítása a hatalomból, még magyarabbul a támadás. A vétójogot nem biztosító - tehát a hadművelet ENSZ-felhatalmazásának megakadályozására nem alkalmas - német BT-tagság kezdetére Berlin álláspontja a következő: a leszerelést elfogadja, de csak annak békés változatát; embert, hadianyagot, pénzt az esetleges hadműveletre nem ad, de az USA rendelkezésére bocsátja légterét és bázisait; más terepeken (Balkán, Afganisztán) bizonyítja szövetségi hűségét.
Ez a kiegyensúlyozottság díszére válnék bármely nagyhatalomnak - az a baj vele, hogy Berlin egyelőre nincs ilyenként elismerve; de kísérletnek tekinthető egy új értékelésű nemzetközi státus megszerzésére. Amely státus esetleg saját jogán tart igényt a BT állandó tagjának címére, szemben az eddigi reformelgondolások kiindulópontjával, amely a karanténból emelte volna ki a második világháborús veszteseket. (SzH)
