A varsói faltörő kos

Továbbra is elégedetlenek a visegrádi négyek az uniós agrárajánlattal, ebben az elégedetlenségben azonban már benne van a megegyezés lehetősége. Hacsak a lengyel belpolitikai fejlemények nem borítanak mindent - mert akkor jogosan adódna a kérdés, hogy meddig tartható a most Budapesten egyeztetett közös tárgyalási álláspont.

A vasárnapi találkozóból kirajzolódik, hogy a négyek a dán elnökségi javaslatot a végső alku olyan keretének tekintik, amely azonban szerintük még tovább javítható. Akár azon az áron is, hogy a végső megegyezés nem az elkövetkező két hét során, hanem csak a koppenhágai csúcson rajzolódik majd ki. Ám miközben lengyel részről a közvetlen agrártámogatások mértéke jelenti a legnagyobb gondot, magyar részről inkább az, hogy a dán javaslat csupán a belépés első évére garantálja a nettó kedvezményezetti pozíciót. Ezért hivatkozott Medgyessy Péter arra, hogy az 1999-es berlini csúcson elfogadott keretek a jelenleg ajánlottnál több pénzt biztosítottak az újonnan érkezőknek.

A hét elején kiderül, hogy a közösen megfogalmazott kettős igény (a több tagállam részéről már így is elfogadhatatlannak tartott agrártámogatási plafon további emelése, illetve a Berlinben adott szó számonkérése) közül az egyéni "gyónásokon" áldását adja valamelyikre is Brüsszel. Egy biztos: a lengyel tárgyalókat a belpolitikai helyzet is nyomasztja, a koalíció felborítására is kész parasztpárti követelések behatárolják a mozgásterüket. Az elkövetkező napokban a lengyel vezetők diplomáciai offenzívát indítanak Rómától Párizsig, hogy elmagyarázzák tárgyalási makacsságuk indítékait. Varsó eljátssza a faltörő kos szerepét, és súlyánál fogva talán valóban alkalmas is arra, hogy valamenyit még csiszolni lehessen az eddigi ajánlatokon.

Ám ha a hangos dörömbölés ellenére sem nyílnak meg a kiskapuk az unióban, kérdés, hogy a többieknek meddig lehet Lengyelország mögé állni. (LG)