Adó- és járulékkedvezmény a megtakarításokért

>> Tizenkét év után kormány-meghatalmazottként került vissza az egészségügy vezérkarába. Akkor is meg akarták reformálni az ágazatot, most is ez a cél.



- Nemcsak az egészségügy irányítóitól, hanem a gazdasági és politikai környezettől is függ a reform. Az elmúlt három kormányzati ciklus alapján az a véleményem, hogy sem politikai bátorság, sem pénz nem volt arra, hogy a társadalom legnagyobb ellátórendszeréhez hozzányúljanak. Az azonban nem igaz, hogy évtizedek óta nem történt semmi az egészségügyben. 1988-89-ben átfogó reformprogramot indítottunk el, a klasszikus tanácsi finanszírozásról áttértünk az egészségbiztosítási finanszírozásra, a tanácsoktól a társadalombiztosítóhoz került az ágazat pénzalapja. E lépés folytatásaként 1993-ban vezették be az egészségügyi intézmények teljesítmény szerinti finanszírozását, változott az egészségügyi és a tb-törvény.



>> Mindezek ellenére forráshiányos az ágazat, rossz a betegellátás színvonala. S noha az EU-csatlakozás nem ír elő kötelező szabályokat, a szolgáltatások, a munkaerő szabad áramlása miatt szükség van a gyógyítás feltételeinek radikális javítására.



- A legfőbb sürgető erő a magyar betegek elégedetlensége, ezért a fejlesztésekben az a prioritás, hogy az emberek ellátási esélyei javuljanak. Az EU-csatlakozásnál arra kell felkészülni, hogy nő a humán erőforrással szembeni kihívás. A jól képzett orvosokat és nővéreket már most is csábítják a fejlett országokba, tehát gondoskodni kell a hazai megbecsülésükről. E folyamatba illeszkedik a szeptemberi, átlagosan 50 százalékos béremelés és az egészségügyi ellátórendszer komfortosításának megkezdése, a kórházi adósságkönnyítés, aminek kapcsolódnia kell az intézményrendszer átalakításához, a mainál karcsúbb és hatékonyabb egészségügyre van szükség. S ugyan valóban nincsenek kötelező EU-előírások, de számolnunk kell az uniós országok szabványaiban meglévő követelményekkel, amelyek alkalmazása nélkül komoly gondjaink lesznek. Itt lenne például az ideje, hogy a biztosítottak minden évben folyószámla-kimutatást kapjanak a befizetett járulékról s arról, hogy mit fizetett ki az általuk igénybe vett szolgáltatásért az OEP. Erre alkalmas a biztosító számítógépes rendszere, csak a programokat kell kidolgozni.



>> Talán ön is emlékszik az 1990-es évek közepének kórháziágyszám-csökkentési viharaira. Ugyan százezerről 82 ezerre csökkentették a kórházi ágyak számát, ám alig zártak be részlegeket, intézményeket. Ezért finanszírozási haszna nem lett az akciónak, hiszen az OEP nem az ágyak száma után, hanem az ellátott betegekért fizet.



- Ennél is képtelenebb dologra bukkantunk a minap. Kiderült, hogy hiába határoztak meg az illetékesek az OEP számára finanszírozható ágyszámkapacitásokat, az egészségügyi minisztérium előző vezetői ezen felül fogadtak be ágyakat, szakrendelői óraszámokat. Több mint 1600 aktív és 2800, krónikus betegeket ellátó kórházi ágynak - amelyen évek óta fogadnak pácienseket - ideiglenes tb-befogadása van, pedig a kórházi rendszerben lenne a helye. Az egészségügyi ellátórendszernek úgy kell átalakulnia, hogy harmonizáljon az adott térség betegeinek a szükségletével. Hamarosan elkészülünk egy olyan szolgáltatás- és egészségtérképpel, amely egy-egy régió lakosságának egészségi állapotát, a megbetegedéseket, a halálozásokat, a korösszetételt, a várható élettartamot, az egészségügyi kapacitásokat vizsgálja meg és hasonlítja a többi régióhoz. Ezekből az adatokból kijelölhetők a fejlesztési és visszafejlesztési irányok. Arra kívánjuk ösztönözni az intézmények tulajdonosait, hogy állapodjanak meg az egységes irányítású és szemléletű regionális betegellátásról.



>> Jövőre 2,5 százalékos dologi kiadásnövekedéssel számolnak az egészségbiztosítási alap költségvetésében, ami az inflációt sem fedezi. Pedig a reformhoz pénz is kellene.



- Ahhoz képest, hogy az elmúlt években nem kompenzálták a gyógyítóintézményeket érintő árnövekedéseket, most a jelentős béremelés mellett egy lépést tettünk a kórházi díjtételek növelésére. El szeretnénk érni, hogy az OEP ne kórházi ágyakra, szakrendelői óraszámokra kössön szerződést, hanem egészségügyi szolgáltatást rendeljen meg, és tulajdonviszonyoktól függetlenül versenyeztesse a szolgáltatókat.



>> Milyen konkrét változások várhatók 2003-ban?



- Az első fél év végéig a bért az egészségügyi szolgáltatók egyéb működési költségeitől külön utalja az OEP. Ennek célja, hogy végre hiteles bérköltségadatunk legyen egy-egy intézményről, amit viszonyíthatunk az egyéb kiadásaihoz. A finanszírozást úgy kell átalakítani, hogy az azonos tevékenységért azonos díj járjon, akár kórházban, akár ambulancián végzik a beavatkozást.



>> Nem kell-e tartani attól, hogy a súlyos betegek ellátására szakosodott egyetemi klinikák, országos intézetek pórul járnak?



- A progresszivitás elve azt jelenti, hogy minden beteget ott látnak el, ahol ezt az állapota megkívánja, s ahol az ellátására szükséges technikai és személyi feltételek megvannak. Ez nem feltétlenül az egyetemi klinika.



>> Ez az elgondolás összefügg a kórházak akkreditációjával és a minőségbiztosítással. Ön szerint a hazai kórházak színvonala megfelel-e az elvárt minőségi feltételeknek?

- Véleményünk szerint nem az egész kórházat kell a technikai felszereltség alapján minősíteni, hanem az egyes gyógyítótevékenységeket kell szabályozni. Azt kell bizonyítani, hogy egy-egy orvosi beavatkozáshoz milyen személyi és tárgyi feltételek szükségesek, azok megvannak-e az intézményben, s az sem mellékes, megfelelő számú beteget látnak-e el ahhoz, hogy a beavatkozás biztonságos legyen. 2004-től már valószínű, hogy csak azok az egészségügyi szolgáltatók jelentkezhetnek a tb-vel kötendő szerződésre, amelyek megfelelnek a tevékenységi akkreditációs feltételeknek.



>> Kik döntik el az alkalmasságot?



- Részben az orvosi szakmai kollégiumok, másrészt az ágazatban működik már egy olyan közhasznú társaság, amelyik ezeket az akkreditációs feltételeket gondozza.



>> A tevékenységek akkreditációjától még nem kerülnek jobb anyagi pozícióba a kórházak. Felmérések szerint a 160 gyógyintézményből 70-80 összesen 25 milliárd forint adóssággal küszködik, s három orvostudományi egyetem 2,6 milliárddal adósodott el a beszállítóinál.



- Az összegből a harminc napon túli lejárt szállítói tartozás 9,9 milliárd forint, ami a bevételek 4-5 százaléka, önmagában nem nagy öszszeg. Az azonban gond, hogy az adósságállomány 20-22 intézménynél koncentrálódik, és egyikük-másikuknál meghaladja a százmillió forintot, ők az átvilágítások ellenére sem voltak képesek kikeveredni az adósságcsapdából. Ennek oka, hogy nem születtek meg azok a szakmai és strukturális változtatások, amelyek nélkül nem lehetséges a hosszú távú talpon maradás. Ezért a decemberben induló kórház-konszolidáció során a támogatást szigorú feltételek teljesítéséhez kötjük. A konszolidációra pályázóknak likviditási tervet kell készíteniük, változtatni kell a struktúrán. Ha nem így tennénk, tisztességtelenek lennénk azokkal, akik kemény munkával tartják fönn magukat. Biztos lesznek kellemetlen intézkedések, hiszen a fölösleges kapacitásokat meg kell szüntetni. Szándékunk, hogy azokat szociális célra használjuk, s hogy az egészségügyi és a szociális ágazat együttműködését finanszírozási eszközökkel is megteremtsük. A lakosság egyre nagyobb hányada öregedik el, akikről gondoskodni kell. Az orvostudományi egyetemeknek e tekintetben nagy a szerepük, hiszen az átalakuló egészségügyhöz kell orvosokat képezni és továbbképezni. De a klinikák esetében sem támogatható más feltételekkel az ésszerű átalakítás, mint a többi intézménynél.



>> Korábban szó volt az önálló ápolási biztosító létrehozásáról is, ami segítene az idős embereken, s mentesítené a kórházakat a "kényszerbetegek" felvételétől.



- A járulékrendszer átalakításával együtt kell megtervezni, hogyan osztjuk újra a tb-járulékot, s hogy mikor hozzuk létre az ápolási biztosítást. Adókedvezményekkel, a munkáltatók ösztönzésével, az egyének érdekeltségének megteremtésével kívánjuk bővíteni az egészségcélú megtakarításokat, de a járuléknövelés nem jöhet szóba. Terveink szerint a megtakarításokból kiegészítő biztosításokat lehetne kötni, kiegészítő pénztárakba lehetne belépni, munkahelyi egészségszámlákat létrehozni. Azonban garantálni kell a megfelelő kínálatot a szolgáltatásokat vásárlók számára. Meggyőződésem, hogy ma azért nincsenek egészségügyi üzleti biztosítások, mert nincs pontosan definiálva a tb-járulék fejében járó szolgáltatási csomag.



>> Kinek lenne ez a dolga?



- Ez egészségpolitikai-társadalompolitikai felelősség. De meg kell győzni az embereket arról, hogy nem az ellátás szűkítéséről, hanem arról van szó, hogy teret adunk a magánforrások egészségügybe áramlásának, ami ugyancsak javítaná a gyógyítás feltételeit. Nem elhanyagolható szempont, hogy a magánbeteg számára átláthatóvá váljon a rendszer: tudja, mit, mennyiért vásárolhat meg. Azok pedig, akik nem veszik igénybe a gyógyítószolgáltatásokat, bónuszokat kaphatnának, amelyekért egészségmegőrző szolgáltatásokat vásárolhatnának. Hangsúlyoznám azonban, hogy a biztosítási piac kinyitásának kulcsa a gyógyítási szolgáltatási csomag meghatározása.



>> Mikor nyílhat meg az egészségügyi piac?



- Azt szeretnénk, ha 2004. januártól jelentős mértékben növekedhetnének a kiegészítő biztosítások. Ehhez azonban a pénztártörvényt, a járuléktörvényt is meg kell változtatni. Az átalakítási terveket már modellezzük. Ilyen például a Veresegyházon és több más településen működő irányított betegellátás, ahol fejkvótaalapú tb-finanszírozás van, az egészségügyi központok megszervezik a betegek szükségletének megfelelő gyógyítószolgáltatásokat. Jövőre a kísérletet egymillió főre kiterjesztjük, s a vasútegészségügynél is bevezetjük a fejkvótaalapú finanszírozást. Ez utóbbi egyfajta ágazati jellegű egészségpénztári kísérlet lesz. A kísérletek azért fontosak, mert a biztosítási rendszer hibás átalakításának komoly pénzügyi, gazdasági és egészségpolitikai kockázata van.



>> Jövőre várhatóan elfogadja a parlament a kórháztörvény módosítását. Mi változik ettől az egészségügyben?



- Végre pontosan megfogalmazzuk az egészségügyi intézmény, a közintézmény fogalmát. A törvény azt is kimondja majd, hogy az intézmény egységes egész, azt nem lehet részenként privatizálni, ám a kórháznak lehetnek alvállalkozói, akik nem az OEP-pel, hanem vele kötnek szerződést. Szabályozzuk a kórházak és egyetemi klinikák gazdasági társaságokká alakítását. Lehetővé válik az is, hogy a kórházi menedzsment csak üzemeltetési szerződést kössön profi cégekkel. Egyébként hiszem, hogy a tiszta jogi viszonyokat garantáló törvény ösztönzi majd a magántőke egészségügyi célú befektetéseit.



>> A tőke oda fektet be, ahol profitot remél. Kivihető-e a nyereség a kórházakból?



- Eddig is kivitték, csak nem beszéltek róla. Nincs abban semmi rossz, ha egy jó színvonalon szolgáltató magáncég megkapja a

jussát.



>> Ön szerint hogyan oldható meg az elöregedett egészségügyi épület- és műszerpark amortizációja?



- Ha azt szeretnénk, hogy az állam mellett a magántőke is részt vegyen az egészségügyi fejlesztésekben, a gyógyítóintézmények átalakítását célzó törvény mellé olyan finanszírozási díjtételeket kell alkalmazni az OEP-nek, amelyek a tőkemegtérülést és az eszközpótlást szektorsemlegesen biztosítják. Tehát nem az amortizáció egyszeri beépítése a lényeg, hanem az, hogy a díjak a magánbefektetők számára is garantálják a tisztességes és hosszú távon érvényesülő amortizáció fedezetét.