Afganisztáni vállalás: orvosi eset

Bizonyára sokan érzik most úgy, hogy ezzel kiköszörültük azt a csorbát, amit még az Orbán-kabinet ejtett hazánk szövetségesi megbízhatóságán azzal, hogy távol tartotta magát az afganisztáni akciótól. Az MDF és a Fidesz pedig feltehetően elégtétellel nyugtázza, hogy végül is a dolgot megúsztuk fegyveres katonák kiküldése nélkül. Én azért több szempontból sem ringatnám magam ebbe a tévhitbe. Egyrészt, mert nem gondolom, hogy a legideálisabb megoldás született meg, másrészt, mert berzenkedem attól a szemlélettől, amit az ellenzék képvisel az afganisztáni akció és általában nemzetközi katonai szerepvállalásunk kapcsán.

Egy évvel ezelőtt magam is úgy véltem, hogy az afganisztáni katonai akció akkori szakaszában az égvilágon semmi keresnivalója egy olyan ország katonáinak, amelynek nincsenek komoly tapasztalatai és képességei a terrorizmus elleni harc terén, mert a sors jóvoltából nem kényszerült arra, hogy kifejlesszen ilyeneket. Ehelyett abban reménykedtem, hogy a magyar vezetés olyan területen és terepen próbál meg viszonylag gyorsan hozzájárulni a nemzetközi terrorizmusellenes küzdelem katonai dimenziójához, ahol otthonosabban mozog (pl. amerikai katonákat helyettesítve és kiváltva a Balkánon). Mint ismeretes, erre végül nem került sor, s az Orbán-kabinet - szakmailag nem igazán indokolható módon - egy magyar katonai orvoscsoportot ajánlott fel az Egyesült Államoknak, amivel azonban a katonáit idegen doktorok keze alá nem engedő Washington a Tora Bora-i "barlangászás" idején nem igazán tudott mit kezdeni.

Nagyjából ennyiben is maradt a dolog egészen mostanáig, amikor a Magyarországgal szemben megfogalmazott szövetségesi kritikák végképp elkerülhetetlenné tették hozzájárulásunkat az időközben létszámában alaposan kibővült és egyre inkább békefenntartó jelleget öltő afganisztáni akcióhoz. Éppen ez utóbbi miatt tartom felettébb furcsának, hogy ma az egykori kormányzópárt biztonságpolitikusai hozakodnak elő a "balkáni megoldással", nem igazán értve meg, hogy erről az opcióról - az Orbán-kabinet vonakodása miatt - már réges-rég lekéstünk. Ennek a lépésnek ugyanis csak ott és akkor lett volna relevanciája (már ti. ha az elsők között teszünk rá ajánlatot), ma viszont már az égvilágon senkit sem érdekel. Elsősorban azért nem, mert napjainkra már az afganisztáni események is eljutottak arra a pontra, amikor a helyzet elsősorban a balkánihoz hasonló - őrző-védő és rendfenntartó - szerepvállalást igényel. Azt pedig végképp nem állíthatjuk, hogy ebben ne lennének tapasztalataink és (a Fidesz által is oly előszeretettel emlegetett) sikereink.

Annak, hogy a jelenlegi huzakodás hazánkra nézve nem lett kellemetlenebb, csupán egyetlen oka van. Nevezetesen az, hogy az afganisztáni békefenntartást irányító német-holland vezetés mentőövet dobott Magyarországnak, részint azzal, hogy felkért bennünket az akcióban való részvételre, még inkább pedig azzal, hogy elfogadta az orvosokra vonatkozó, felettébb nehezen összehozott magyar felajánlást. Csak mellesleg jegyzem meg: több mint kínos, hogy az ország imázsáért és szuverenitásáért látványosan aggódó ellenzéket itt és most csak Berlin és Hága jóindulata és nagyvonalúsága mentette meg nemzeti arculatának pirulásától.

Mindezt talán szóvá sem tenném, ha nem látnék a dolgok mögött egy sokkal súlyosabb problémát. Nevezetesen azt, hogy a jelenlegi ellenzék biztonságpolitikai nézetrendszere meglehetősen maradi és már-már bántóan elavult. Nem elsősorban azért, mert a magyar fegyveres kontingens kormány által kezdeményezett kiküldésének elutasítása kapcsán a "misszió veszélyességének" botor és értelmezhetetlen érvével hozakodott elő, hanem mindenekelőtt azért, mert láthatóan több év után sem képes felfogni, hogy a megváltozott nemzetközi környezetben egy ország biztonságát egyre kevésbé a saját területén, illetve közvetlen környezetében lehet és kell megvédeni. Azt ugyanis fel sem tételezem, hogy egy a magyar politikai elit közös felelősségi körébe tartozó biztonságpolitikai kérdés esetében az ellenzéki akadékoskodás mögött csupán napi politikai számítgatások húzódnának meg.