Az utolsó másodpercig fogunk küzdeni

Az utolsó másodpercig fogunk küzdeni

Balázs Péter szerint az EU-csatlakozási alku véghajrájában egyszerű célokat kell megfogalmazni

Urkuti György

>> Már csak néhány nap van hát-ra az EU-csatlakozási tárgyalásokból, de az álláspontok több területen még meglehetősen távol állnak egymástól. Lehetséges-e, hogy a jövő csütörtökön kezdődő koppenhágai csúcson nem sikerül minden részletkérdésben lezárni a tárgyalásokat?

- A feltételek általában adottak ahhoz, hogy Koppenhágában teljes körű megegyezés szülessen. Technikailag elég érettek az egyes kérdések az utolsó egy-két lépés megtételéhez, sőt, a politikai akarat is elég erős ehhez mindkét oldalon. Egy nagy nemzetközi tárgyalássorozat vége felé általában már lehet érezni, hogy a felek tényleg akarják-e a megegyezést, s ez most egyértelműen kitapintható. A képlet azonban nem egyszerű, hiszen 15 tagállam tárgyal tíz jelölttel, ez már 25 kormány, 25-féle érdek. Ráadásul a témák is rendkívül szerteágazóak, hiszen még mindig olyan, egymástól távoli területek vannak egyidejűleg az asztalon, mint például a beruházási adókedvezmények, az agrártámogatások, vagy a parlamenti képviselők száma. Igaz viszont, hogy a kör fokozatosan szűkül, és ma már tíz alatt van azoknak a konkrétan megnevezhető ügyeknek a száma, amelyekben még dűlőre kell jutnunk. Ezzel együtt volt már példa arra, hogy a csúcson az elvi megegyezés született meg, és néhány technikai részlet pontos kidolgozására csak azt követően került sor. A mostani "megállapodáshegy" tételes megszövegezése egyébként is sokáig fog tartani, februárra várjuk, hogy a szerződés szövege véglegessé váljon.

>> A dán elnökség még néhány napja is azt akarta, hogy Koppenhágára már csak az ünnepélyes bejelentés maradjon, az érdemi tárgyalásokat előbb fejezzék be a felek...

- Talán el lehet mondani, hogy Magyarország számára ilyen nagy tétje még nem volt nemzetközi tárgyalásnak. Ezért természetesen nem lehet kizárni azt, hogy az utolsó pillanatig lehessen egyeztetni, megkeresni a legjobb kompromiszszumokat. A tárgyalások persze folyamatosan zajlanak, beszélgetésünk pillanatában is mennek a főtárgyalói szintű egyeztetések, elvileg lehet, hogy a dán elnökség a jövő hét elején miniszteri fordulót is tart, s a tárgyaló felek képviseleti szintjének emelkedéséből is logikusan következik, hogy Koppenhágában is elképzelhető még egyez-tetés, ahol már az állam- és kormányfők találkoznak majd.

>> A legutóbbi dán elnökségi javaslat szerint Magyarország nettó pénzügyi egyenlege 2004-ben 276 millió euró lesz az EU-kasszával szemben, amit Budapest elfogadhatónak nevezett, hiszen érdemben javít a 2003-as (199 millió euróra becsült) egyenlegen. Mi a helyzet a 2005-ös és a 2006-os szaldóval?

- Itt világosan látni kell azt a szakaszhatárt, ami 2006 végénél húzódik. Ott fejeződik be ugyanis az EU jelenlegi költségvetési tervezési periódusa, hogy utána ki milyen nettó pénzügyi pozícióba kerül, azt már akkor döntjük el, amikor mi is teljes jogú tagok leszünk. Nem csupán arról van tehát szó, hogy a belépés utáni első három esztendő a felfutás időszaka, amíg a be- és kifizetések felveszik a hosszú távon várható ütemet (hiszen az első évben például még nincsenek közvetlen agrárkifizetések, s a területfejlesztési támogatásokra is inkább csak kötelezettségvállalások várhatóak, mint tényleges kifizetések), s ebből a szempontból akkor is megkülönböztetett jelentősége lenne az első három évnek, ha nem a költségvetési ciklus végén csatlakoznánk. Arra is figyelni kell, hogy 2006-ig már létezik egy érvényes terv, aminek elkészítésekor azonban még hat új tag 2002. évi felvételével számolt az unió, s ezt most hozzá kell igazítani a tízek 2004. május 1-jei csatlakozásához. Úgy tűnik, hogy a 2004-es évre vonatkozó pénzáramlási hipotézisekben most sikerült konkrét számokra lebontva is megállapodni, és sikerült elérni azt a magyar célt, hogy a 2004-es egyenleg számottevően jobb legyen, mint a 2003-as (amikor még nincs befizetés a közös kasszába, csak előcsatlakozási támogatásokat kapunk onnan). Az a célunk, hogy a 2005-ös egyenleg ismét jobb legyen, mint az előző évi, a 2006-os pedig megint csak jobb, mint a 2005-ös.

>> Van-e erre fogadókészség?

- Az EU mozgástere nagyon szűk, hiszen sokféle nyomás alatt vannak a tagállami kormányok: a legnagyobb befizető Németország ellen például európai bizottsági eljárás indult saját nemzeti költségvetési deficitjének túlzott nagysága miatt, s a többi tagország belső konjunkturális helyzete sem a legrózsásabb, részben persze a világgazdasági dekonjunktúra miatt. Másrészt konszenzus van abban a tekintetben, hogy a 2006-ig terjedő költségvetési időszak sarokszámait a közösségi büdzsé egészére nézve módosítani nem lehet, az úgynevezett berlini keret nem tágítható.

>> De a legutóbbi dán ajánlat még nem jelenti a berlini plafon elérését.

- Lehet vitatkozni a berlini keretek értelmezéséről, de ez valójában azt jelenti, hogy mi kotorászunk az ő zsebükben, és azt mondjuk, van ám ott még pénz. Nagyon erős politikai akarat kellene ahhoz, hogy a rendkívül nehezen felépített pénzügyi csomagon alapvető módosításokat lehessen elfogadtatni tizenöt országgal. S mivel erre sem az akarat nincs meg, sem a pénz nem áll bőségben rendelkezésre, valóban nagyon szűk a mozgástér. Természetesen a magyar tárgyalódelegáció körömszakadtáig küzd, ám a reménysugarat inkább csak az előbb említett kölcsönös politikai akarat jelenti a tárgyalások sikeres befejezésére - no meg persze az, hogy ha már benn leszünk, sokkal nagyobb hatékonysággal tudunk küzdeni a 2007-től kezdődő periódus közösségi támogatásaiért.

>> Ha ilyen szűk a mozgástér, akkor ezt belátva a magyar tárgyalódelegáció Koppenhágába már új javaslattal megy majd, ami ezt is figyelembe veszi?

- Nem, oda új elképzelésekkel már nem megyünk, a javaslataink már a tárgyalóasztalon vannak. Az viszont elképzelhető, hogy a legvégső szakaszban a miniszterelnököknek kell tárgyalniuk arról, amiben addig nem sikerült megállapodni.

>> A közvetlen agrárkifizetések ügyében is elég távolinak tűnnek még az álláspontok. Magyarország sokkal rövidebb átmenetet és magasabb kezdőszintet szeretne, mint az EU által ajánlott 9 év és 25 százalék. Hogyan lehetséges itt a közeledés?

- Itt mi abból indulunk ki, hogy egy létező és működő közösségi rendszerhez csatlakozunk egyenjogúan, és semmilyen különbséget nem lehet tenni régi és új tagok között, csupán arról lehet tárgyalni, hogy hány és mekkora lépcsőben haladva kell elérni a 100 százalékot. Magát az átmenet szükségességét persze nehéz vitatni, de az is nyilvánvaló, hogy a 25 százalék plusz 9 év kombinációt egyik jelölt sem tartja méltányosnak. Abban bízom, hogy ezt az EU is belátja. Eközben persze tudom, hogy ez a kombináció már januárban megjelent az Európai Bizottság kompromisszumkereső javaslataként, amit csak októberre sikerült elfogadtatni a tagállamokkal, amelyek közül egyesek még ezt is túlságosan bőkezűnek tartották. Most megpróbálják elfogadtatni a tíz jelölttel is, de látni kell, hogy ez nem megy. Itt az uniónak valamit engednie kell, s valószínű, hogy ez a kérdés is a koppenhágai csúcs elé kerül.

>> Nem túldimenzionált egy kicsit ez a kérdés a nyilvánosság előtti nyilatkozatokban?

- De igen. Sokan nem látják, hogy a bővítés nagy pénzügyi csomagjának csupán egyetlen eleméről van szó, amely nem elhanyagolható, de sok egyéb jogcímen is lehet pénzhez jutni az EU-tól, mint például a felzárkóztatási alapok támogatásai révén.

>> Igen, de míg ott pályázni kell, ez a tétel automatikus és biztos kifizetést jelent.

- Pontosan ebben van a dolog vonzereje, ami azonban közgazdasági szempontból egyúttal veszélyt is jelent, hiszen ez csupán jövedelempótlás, teljesítmény nélküli juttatás, ami egyúttal inflatorikus hatással is jár, még ha ez nem is túl számottevő. Van itt azonban egy politikai szempontból is kényes ügy, mégpedig az, hogy ezt az ingyenes juttatást egyes magyar állampolgárok megkapják majd, mások nem.

>> Közgazdasági szempontból a dán ajánlat azon eleme is kétes értékű, hogy a vidékfejlesztési pénzek egy részét átcsoportosítanák a közvetlen kifizetések emelésére, hiszen beruházási forrásokat oszt szét aktuális jövedelemként.

- Valóban, de az adott kereteken belül már csak ilyen technikai játékra van lehetőség annak érdekében, hogy javítsuk a nettó pénzügyi pozíciót. Könnyebben és gyorsabban hozzáférhető pénzt kapunk hosszú távon biztosabban hasznosuló támogatás helyett, ami az első évek pénzügyi egyenlegét javítja.

>> Magyarország 2004-2006 közt 2,87 milliárd euró támogatásra számíthat a strukturális és kohéziós alapokból, s úgy tűnik, hogy a felzárkóztatási pénzek terén mostanában nincs nagy vita. Eszerint ez már végleges megállapodásnak tekinthető?

- Itt már valóban kialakultak a kontúrok, s ezekre rá is irányul hamarosan a figyelem, amint megszületik a végső megállapodás. Ugyanis ezek azok a pénzek, amelyek hoszszú távon is rendkívül hasznosak, beépülnek a gazdaságba, pótlólagos jövedelemtermeléshez járulnak hozzá, beruházást generálnak. Persze ehhez olyan projekteket kell készíteni, amelyek támogatásra méltóak. Hamarosan idehaza is mindenki számára nyilvánvaló lesz az, ami Nyugat-Európában már megszokott: sokat kell teljesíteni azért, hogy valaki egy kevés fejlesztési támogatást kaphasson. Az Európa jövőjével foglalkozó konvent egyik magyar tagjaként egyébként éppen azon dolgozunk konventtársaimmal, hogy egyszerűsítsük a helyenként valóban kissé talán túlbonyolított uniós szabályozást. Szerencsére a magyar pályázókat nem kell félteni, például az uniós kutatási-fejlesztési keretprogramokban való részvételünk, vagy a mostanában beérkező SAPARD-pályázatok azt bizonyítják, hogy képesek megfelelni a mégoly szigorú előírásoknak is. Ez egyébként részben annak az igen kiterjedt "népi diplomáciának" a következménye, amellyel még németországi nagykövetként találkoztam: a testvérvárosi és egyéb nemzetközi kapcsolatokat nagyon hatékonyan lehet felhasználni a pályázatírás "know-how-ja" megszerzéséhez.

>> Lehet-e még javítani a hátralé-vő napokban a dánok által ajánlott 4,73 tonna/hektáros gabonahozamon, illetve az 1,99 millió literes tejkvótán?

- Úgy látom, a tejkvótánál még talán van egy kis mozgástér, bár ez nagyon erősen összefügg a szarvasmarha-vertikum más területeire vonatkozó uniós ajánlatokkal, tehát a szopósborjú-prémium, a húsmarhaprémium és a vágómarha-prémium alakulásával. Ezeket együttesen kell kezelni, s némi javítás elérhető. Az utolsó másodpercig fogunk tárgyalni és küzdeni a minél jobb pozíciókért. De azt is látni kell, hogy a belépéstől kezdve a verseny felerősödik a kvótákon belül is, és csak a magas minőséget produkálók maradhatnak talpon.

>> Versenyügyben nem látszik mozgás, pedig mindenki azt mondja, hogy erről még Koppenhága előtt meg kellene egyezni. Hogyan lesz ez így lehetséges?

- Magyarország fenntartotta és fenntartja azt a pozícióját, hogy visszamenőleges hatállyal nem lehet átírni az állami támogatás szabályait. Tiszteletben tartjuk az EU versenyjogát, de e tekintetben az Alkotmánybíróság állásfoglalása is köti a magyar kormányt, amely megtiltotta a visszamenőleges hatályú módosítást. A legkorábbi időpont az adókedvezmények beszámításához a jövőben van, nem a múltban. Az amúgy jó modorú magyar tárgyalódelegáció itt nem tud udvarias lenni, ezt addig fogjuk mondani, amíg el nem fogadja az unió. Ebben a tárgyalási szakaszban egyébként az eredmény elérésének két titka van: egyrészt nagyon konkrétan és egyértelműen megfogalmazott célokat kell kitűzni és kommunikálni, mert magyarázatokra most már nincs idő, másrészt olyan sok országot kell az álláspont mellett felsorakoztatni, amennyit csak lehet, mivel egyedi, országspecifikus ügyekre egyre kevésbé marad energia az uniós fél részéről. Ezt szolgálja a visegrádi négyek egyeztetett és jól működő közös fellépése is.

>> Végül egy személyes kérdés: ön a napokban védte meg sikeresen akadémiai doktori disszertációját az európai integrációs folyamat kiterjesztésének és az európai periféria megkésett felzárkózásának elméleti kérdéseiről. Remélhetjük-e, hogy egyszer majd a tárgyalási véghajrá eseményeit is feldolgozza tudományos igénnyel?

- Egy nyugodtabb időszakban minden bizonnyal igen.