Begyűrűző hatások

A múlt hét elején úgy nézett ki, hogy az előttünk álló napok kivételesen a politikai színezetű szakmai pengeváltások után a nagy jelentőségű makrogazdasági adatokról fognak szólni. Elvégre a harmadik negyedéves GDP- és beruházási adatok mellett a fizetési mérleg és az ipari termelés előzetes októberi számai is megjelentek.

A várakozásokra a munkaadói érdekképviseletek cáfoltak rá, amikor - modern piacgazdaságokban szokatlan módon - lemondásra szólították fel Járai Zsigmondot, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, mivel a monetáris politika nem hajlandó figyelembe venni a reálgazdasági érdekeket. Az MNB részéről meglehetősen hűvös fogadtatásra talált az ötlet, de a piaci szakértők nagy része is "visszafogottan" értékelte a független jegybankkal szemben intézett kirohanást. A felvetésnek természetesen nincsen realitása, de azt mindenképpen jelzi, hogy a nagyvállalati szektor a monetáris kondíciók lazításán keresztül képzeli el helyzetének jobbra fordulását.

Nem csupán a gazdasági szereplők közötti érdekkonfliktusok kiéleződése volt rossz hír. A fent említett makrogazdasági adatokból kiderült: továbbra is a külső egyensúly jelentős romlása árán tud viszonylag magas növekedést produkálni a magyar gazdaság. Az első három negyedév 3,2 százalékos GDP-bővülése a világgazdasági dekonjunktúra mellett jó eredménynek számít, ez azonban kizárólag a belső kereslet felpörgetésén keresztül valósítható meg. A gazdasági növekedést ugyanis a költségvetés keresletteremtő hatásának, illetve a versenyszektor bérpolitikájának köszönhetően megugró lakossági fogyasztás húzza. Eközben a fogyasztási célú import megugrása - illetve az idegenforgalom gyengélkedése - a külső egyensúlyi pozíciók romlását okozta. Az idén várhatóan a tavalyi triplájára rúg majd a folyó fizetési mérleg éves hiánya, miközben a tőkebeáramlás elmarad a 2001. évi, nem túl magas szinttől is.

A statisztikai adatok által mutatott gazdasági folyamatok azt sugallják, hogy a magyar gazdaság egyre kevésbé és egyre nagyobb áron tudja csak magát kivonni a világgazdasági hatások alól. Erre utal például, hogy a 15 százalékos reálbér-növekedés és a hatalmas költségvetési hiány ellenére az idén mégis mérséklődik tavalyhoz képest a gazdaság lendülete. Az utóbbi időben mintha halvány fény látszana az alagút végén: a fizetési mérleg adataiból az látszik, hogy valamelyest élénkül az exporttevékenység.

Erre némileg rácáfolt az ipar októberi teljesítménye: az ősz eleji megugrás után korrekció következett be az ipari termelésben. A szektor teljesítménye az előző hónaphoz képest 2,8 százalékkal csökkent, alaposan rontva a szeptemberi 3,3 százalékos bővülés utáni összképen. Az ipari termelésben azonban növekedést és visszaesést mutató hónapok követik egymást, így nehéz egyértelmű trendet megállapítani. (MI)