Féligazságok

Szakmai vita helyett egyre inkább sekélyes politikai csatározássá alakul át a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájáról folytatott szóváltás. A hozzászólók többnyire csak egyéni érdekeiknek megfelelő féligazságokat hajtogatnak, ami megnehezíti az értelmes párbeszédet.

Az MGYOSZ elnökének legutóbbi indulatos kirohanása a jegybankelnök ellen - amelyet saját bevallása szerint nem politikusként, hanem gazdasági szakemberként tett - valóban az erős forinttól szenvedő exportőrök jogos segélykiáltásának tűnhet fel, ha nem tennénk rögtön hozzá, hogy a nemzeti fizetőeszköz drámai erősödése nem most, hanem jó egy éve történt, s az idén a szerinte padlóra került gyáripar 10 százalékos reálbéremelést hajtott végre.

A Fidesz ügyvezető elnöke joggal mondja, hogy Széles Gábor rossz ajtón kopogtat, hiszen az alacsonyabb kamatok előfeltétele valóban az államháztartási deficit csökkentése lenne, de épp a Fidesz politikusai azok, akik az uniós felkészülés miatt nagyobb költekezést és magasabb hiányt javasolnak. Egyszer gyors bérfelzárkózást akarnak, máskor a kormány túlzott költekezését bírálják.

Nem kevésbé kétarcú a jelenlegi pénzügyi vezetés sem: miközben feladatához híven jövőre igyekszik jelentősen csökkenteni az államháztartási hiányt, az ideit hagyja elszaladni, ráadásul igencsak kreatívan értelmezi a nyáron a jegybankkal közösen elfogadott inflációs célokat.

Végül az MNB elnöke most teljes joggal mondhatja, hogy csak a nyári megállapodás betartásán munkálkodik, nehéz azonban elvonatkoztatni a választások előtt tanúsított, a jelenlegitől eltérő magatartásától.

Jó lenne tehát valóban szakmai szintre szorítani a vitákat, teljesíteni a megkötött megállapodásokat és tiszteletben tartani a törvényes jogköröket.