Hej, halászok...

Bár az elmúlt napokban látszólag tőlünk igencsak távol álló, halászati ügyekben csaptak össze az Európai Unió tagjai, a majdani új tagoknak, így Magyarországnak is nem árt már most odafigyelni ezekre a csatározásokra. Franz Fischler, az Európai Bizottság illetékes biztosa valósággal ünnepelt a brüsszeli döntés megszületése után; példátlan lépésről, egy hibás közösségi politika végének a kezdetéről beszélt - mi tagadás, okkal. A nehezen elért kompromisszumos megállapodás végül is rögzíti a halászati kvótákat, és ami még ezeknél is fontosabb, előirányozza az EU közös halászati politikájának átfogó reformját.

Érdemes tehát sorra venni, hogy ki mindenki volt érdekelt az elmúlt öt nap eme rendkívül kemény küzdelmében. Először is nyilvánvalóan az Európai Unió egésze. A megegyezés értelmében 45 százalékkal csökkentik a tőkehal halászatát az EU vizein; az Európai Bizottság a franciák és a spanyolok támogatását élvező britek nyomására visszakozott 80 százalékos előterjesztésétől. A kvótacsökkentés a legérzékenyebben Nagy-Britanniát érinti, amely a teljes északi-tengeri kifogott tőkehalmennyiség 50 százalékára jogosult. Ám elégedettek is lehetnek a britek, továbbá Dánia és a "halászat barátaiként" számon tartott spanyolok, franciák és írek, mert elérték Brüsszelben a halászok követeléseinek részbeni teljesítését is; havi 15 napi halászást engedélyeztek a korábban előirányzott 7 helyett. Ugyanakkor a bizottság is "nyert": felhatalmazást kapott a régen elavult, közös halászati politika átfogó reformjára.

És akkor még nem szóltunk a környezetvédőkről és tudósokról, akik átfogó tilalmat szerettek volna elrendelni a tőkehal halászatára, mert mint érveltek, csak így lehetséges elkerülni a teljes állomány eltűnését az

uniós vizekből. Utóbb keserűen így kommentálták a döntést: halálos ítélet az Északi-tenger tőkehalállományára. (KoM)