Landaburu: "Az EU sorsa az önök kezében van"

>> Landaburu úr, nyilván tudja, hogy akadt tagjelölt országbeli politikus és diplomata, aki némileg keserű szájízzel állt fel péntek este Koppenhágában az asztaltól. Egy kicsit szűkmarkúnak tűnt az uniós fogadtatás.



- El kell ismerni, hogy a jelölt országok simább integrálása, leendő kötelezettségeik olajozottabb teljesítése miatt jobb lett volna, ha a mai tagok bőkezűbbek. Megkönnyítette volna az újak számára a tényleges érkezést. A magam részéről sajnálatosnak tartom, hogy erre végül nem került sor.



>> Talán ha a tagjelöltek többsége vagy legalábbis a koppenhágai csúcs elejére is még "talpon maradt" négy jelölt ország egységesebben tart ki közös követelése mellett, el lehetett volna érni többet is?



- Talán. De azért a másik oldalt is látni kell. Pénteken, a déli órákban tartott második fordulóban egy új ajánlatot tettünk a lengyel delegáció elé, amelyikben először vetettük fel az eredetileg lengyel felzárkóztatásra szánt pénzkeret egy részének - egymilliárd eurónak - ez "előrehozását", lehívhatóságának megkönnyítését. A lengyel miniszterelnök először hezitált. Ma már elmondható, hogy ha a lengyelek nem fogadták volna el a végül eléjük tett csomagot, talán nem született volna megállapodás. Eltökéltek voltunk abban, hogy ne menjünk túl ezen a határon.



>> És akkor mi lett volna?



- Válság. Készek voltunk arra, hogy szembesüljünk akár egy válsággal is. Tehát azzal, hogy úgy hagyjuk hátra Koppenhágát, hogy az egyik jelölttel nem született megállapodás. A tagországok többsége egyszerűen nem akart ezen túlmenni.



>> Akár az is elképzelhető lett volna, hogy mondjuk három tagjelölttel nyitva hagyják a tárgyalást, a többiekkel pedig lezárják?



- Igen, persze azzal, hogy mondjuk velük folytattuk volna a tárgyalást december végén meg jövő év elején. Miért ne? De hát végül is nem került rá sor.



>> Mennyire volt esélytelen dolog a különösen a magyar delegáció által kért magasabb közösségi agrártámogatás elérése?



- Eredetileg a bizottságon belül két területen tudtuk elképzelni, hogy segítsük a tagjelölteknek az agrárpolitika finanszírozását. Az egyik a dán javaslatban feltűnt közel egymilliárd eurós - likviditást támogató -, különleges és egyszeri pénzalap felállítása volt. A másik annak felvetése, hogy esetleg magasabb szintről induljon a közvetlen kifizetésen belüli EU-rész. Egészen pontosan: 25 helyett 30 százalékról. Azzal azonban, hogy a Koppenhága előtti utolsó, miniszteri szintű fordulón a lengyelek visszavonták az erre vonatkozó kérésüket, a még kitartók tényleges súlya túlságosan lecsökkent ahhoz, hogy mindezt rá lehessen kényszeríteni a tagországokra. Az elé a dilemma elé kerültünk, hogy ha a kérdésben érintett legnagyobb tagjelölt - és nyomában számos kicsi is - érdektelenséget mutat a probléma iránt, akkor hogyan fogjunk bele egy előreláthatóan nagyon nehéz alkudozásba a tagországokkal. Lényegében ekkor dőlt el, hogy a továbbiakban a nagyobb költségvetési visszatérítésre kell összpontosítanunk.



>> A koppenhágai végső számok - különösen az első évben - magyar megítélés szerint is vállalhatók. Ám ez csak a fizetési kötelezettségekre, a "beígért" pénzekre vonatkozik. Vajon nem reális veszély, hogy az ország esetleg nem lesz képes időben "felszívni" a papíron neki járó pénzt, és végül a költségvetési pozíció az EU-hoz képest mégiscsak kedvezőtlenebb lehet?



- Az agrárkifizetések finanszírozására ott van az első évre - és pont ilyen megfontolásból - felállított "likviditást támogató" EU-keret. A nagy kérdés a felzárkóztatási alapoknál van. Főként, hogy ezen alapok aránya annyira jelentős a csomag egészében, hogy bármilyen késlekedés komoly következményekkel járhat. Ha önök képesek arra, hogy a lehető leghamarabb elfogadják a projekteket, és 2003-ban előzetesen sínre helyezzenek mindent, akkor még időben pénzükhöz juthatnak. Esetleg mód lehet még bizonyos - 2004 januárjáig terjedő - visszamenőlegességre is.



>> Pontosan mit is lehet még csinálni a tagság előtt?



- Fel lehet gyorsítani a regionális fejlesztési tervek kidolgozását, a programok előkészítését. Ha mindent jó alaposan előkészítenek, akkor a tagság másnapján, 2004. május 2-án máris be lehet mindent terjeszteni formális jóváhagyásra, és munkához lehet látni. Csak hát éppen itt vannak aggodalmaink némely tagjelöltek vonatkozásában.



>> Kikre gondol?



- Főként a lengyelekre. Nem igazán látok gondot a balti országokkal. Túl kicsik, relatíve kicsik a projektek is. Nincs gond a szlovénokkal, ahol az adminisztráció bizonyítottan hatékony és felkészült. Nem különösebben problémás Magyarország esete sem.



>> Dacára a SAPARD-ügynökség felállítása körüli rossz emlékeknek?



- Igen, azzal valóban sok gond volt, de azóta láthatóan sokat fejlődtek.



>> A csúcs végül is meghozta döntését, a tárgyalás véget ért. Mi van még hátra?



- Először is: január végére véglegesíteni kell a szerződést. Ami azért még sok munka. Aztán februárban megy az egész az Európai Parlament elé. Egy előzetes tájékoztatást a tárgyalások befejezéséről már közvetlenül a csúcs után is kaptak még - de ez értelemszerűen még nem maga a szerződés volt. Ami minket illet, lényegében ezzel párhuzamosan be kell indítani a monitoringriportok készítését. Arra készülünk, hogy negyedévente teszünk az asztalra egy-egy helyzetjelentést a tagjelöltek tagsági előkészületeiről. Az elsőt február végét.



>> Jelölt országonként, vagy a "tízekről" közösen?



- Még nem dőlt el. Részemről hajlok arra, hogy országonként. Mindenesetre jövőre ez lesz a kiemelt téma, nyugodtan készülhetnek rá, hogy nagyon fontos lesz. Van ugyanis egy olyan érzésünk, hogy a koppenhágai végalku után akadnak majd tagjelöltek, amelyek esetleg lanyhábban nyúlnak majd eddigi erőfeszítéseikhez. Ami nagy hiba. Nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Bizottság októberben terjeszti majd elő a végső jelentését a leendő új tagországokról. És októberben még jó pár tagországban nem fog befejeződni a csatlakozási szerződés ratifikálása. Azt ugyan nem hiszem, hogy a bizottsági jelentés blokkolni tudná a ratifikációs folyamat egészét, de kedvezőtlen légkört teremthet. És persze azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az eddigi jelek szerint minden ilyen bizottsági papír komoly hatással volt a jelölt országok belső életére: politikai téma, tényező lett. Úgyhogy ez nagyon is komoly munka számunkra.



>> Most, hogy immár a tagsági kilátásokról beszélhetünk, mind gyakoribb téma a leendő új tagok bekapcsolódása az EU-intézményekbe. 2004. májustól például minden csatlakozó ország maga is bizottsági tagot delegálhat, miközben azt is tudni lehet, hogy ezeknek novemberig még nem lesz saját munkaterületük. Akkor mit fognak csinálni?



- Jóllehet csak féléves megbízatásról lesz majd szó, amihez ebben az időszakban nem járul még külön terület - "portfólió" -, a dolog mégsem lebecsülendő. A bizottsági döntéshozásban például ők is részt vesznek. A testület tagjai lesznek, és a bizottság minden döntését együtt hozza, együtt képviseli, együtt felel érte. Vonatkozik ez majd az új tagokra is. Az ugyan igaz, hogy a testület előreláthatóan nem fog túl sok fontos döntést hozni 2004. május és november között. De legalább egy nagyon lényeges határozat valószínűleg még az ő idejére esik: jó eséllyel ajánlást kell majd hoznia arról, hogy mikor kezdjék el Törökországgal a tagfelvételi tárgyalásokat. S ehhez a testület valamennyi tagjának az érdemi részvételére szükség lesz majd.



>> Ön szerint milyen profilú jelölt felelne meg erre a hat hónapra? Inkább technokrata, vagy inkább politikus legyen?



- Szerintem politikusokra lesz szükségünk. Ez a ház már ma is tele van kiváló technokratákkal. A biztosok testületében, ami mégiscsak a motorja az egész gépezetnek, olyan emberek kellenek, akiknek politikai tapasztalataik, széles látóköre, előrelátása és világos céljai vannak. Persze végső soron az egyes tagországoktól függ, hogy milyen szempont alapján jelölnek majd. Valószínűsíthető, hogy lesznek új biztosok, akiket eleve úgy küld a kormányuk, hogy november után is őt óhajtanák megtartani, és lesznek eleve csak hat hónapra kinevezettek. Egy biztos: amikor az új bizottsági elnököt - 2004 júliusában - kijelölik, értelemszerűen kapcsolatba fog lépni az összes fővárossal, hogy megkezdje leendő csapatának szervezését. És távolról sem lesz köteles elfogadni a kapott jelölteket. Meglehet, a májustól hat hónapra munkába állt biztos rajta lesz az érintett kormány listáján, de a lényeg itt a listán van: nemcsak egyetlen nevet, hanem egy rövid listát kér majd az elnök minden tagországtól, régitől és újtól is. És a belátásán múlik, hogy kit választ. Hadd tegyem hozzá: a tapasztalatok azt mutatják, hogy itt a tényleges kérdés nem az, vajon jó-e a jelölt, mert többnyire mindig jó. Hanem hogy sikerüljön egy kiegyensúlyozott csapatot összehozni. Ahol minden emberhez a megfelelő dosszié tartozik és fordítva. S megtörténhet, hogy valaki kiemelkedő személyiség, jól exponált politikai profillal, de nincs neki való munkaterület a testületben.



>> Azért bizonyos alapvető szempont valamennyi jelölt kapcsán bizonyára van.



- A legfontosabb, hogy olyan emberekre van itt szükség, akik otthonosan mozognak a nemzetközi közegben, és akik meggyőződéssel vallják az európai integráció folytatásának értelmét, és készek annak elősegítésére. A kérdés amúgy önöknek sem közömbös: éppenséggel akadt már arra példa, hogy egyes tagállamok - akár mert nem mérték fel a fontosságát, akár mert nem gondoltak bele - kezdetben nem feltétlen küldtek Brüsszelbe olyan jó "emberanyagot", mint esetleg mások. Ami óhatatlanul azt is eredményezte, hogy az előbbiek befolyása a bizottsági munkára gyengébb volt. Úgyhogy én csak azt tanácsolhatom: ne becsüljék le a tényleges szerepét és értelmét az EU-intézményekben való majdani közreműködésnek. Egy biztos: olyan emberekre van szükségünk, akik tényleg elkötelezett européerek. Ha olyan jelöltek érkeznek, akik inkább a nemzeti érdekképviseletet tartják szem előtt, akkor elkerülhetetlenül válságba torkollik majd minden. Ha az önök hozzájárulása integrációpárti lesz, akkor az EU újabb startot vehet, és jó eséllyel veheti az előtte álló akadályokat. Úgyhogy nem túlzás azt mondani: Európa sorsa nem kis részben az önök kezében van.