Mi a sorsdöntő?

Sorsdöntő napokat élünk - gondolhatná bárki, az EU-csatlakozási tárgyalások véghajráját figyelve. Hiszen a négy és fél éves alkufolyamat izgalmakban és fordulatokban bővelkedő utolsó felvonása igazi csemege a hírfogyasztóknak: óránként változó álláspontok, érdekes nüanszok, s a lényeg: sok-sok pénz, ami ráadásul minket, adófizetőket is közvetlenül érint majd.

Még az sem von le sokat a véghajrá érdekességéből, hogy a tárgyalások zárószakasza sokkal inkább grandiózus médiaesemény, a részt vevő politikusok népszerűségét növelő egyfajta pr-akció, a valamennyi résztvevő által már hetek óta nagyjából ismert végeredmény majdani otthoni "eladását" segítő "cirkusz", mintsem egy szokványos nemzetközi tárgyalás. A nagy koppenhágai összeborulás előtt mind a 25 tárgyaló delegációnak hatékonyan kell kommunikálnia saját állampolgárai felé: mi mindent megtettünk, az utolsó pillanatig küzdöttünk.

Hiba lenne elbagatellizálni a véghajrá jelentőségét, de ha egy lépéssel hátrábbról nézzük, akkor nyilvánvaló, hogy a holnap kezdődő koppenhágai csúcsra maradó fő kérdések bármilyen irányú megválaszolása csak apróságokon változtathat a csatlakozás jelentőségét illetően. A belépés miatt megváltozott több ezer hazai jogszabály, zömmel előnyére. 2004 májusától az új uniós joganyag létrehozásánál egyenjogú résztvevőként lehetünk majd jelen. Az egységes piac részévé válik a magyar gazdaság (sőt, már vált is). Mindez egyenként is összehasonlíthatatlanul fontosabb annál, mint hogy sikerül-e némileg lerövidíteni a közvetlen agrártámogatások kilencéves átmeneti időszakát, vagy hogy kapunk-e még mondjuk százmillió eurót 2005-2006-os költségvetési visszatérítésre. Utóbbiak is fontos kérdések persze, de nem sorsdöntőek.

A sorsunk szerencsére már rég eldőlt, legkésőbb a csatlakozási tárgyalások 1998-as megkezdésekor. A fejlett világ részévé válunk, s ha nagyon elszúrjuk, akkor is csak kicsit lassíthatjuk ezt. Unalomig ismert közhely, de tény, hogy Magyarország számára nincs alternatívája a lehető leggyorsabb EU-csatlakozásnak, s az első adandó alkalom most jött el. Senki nem tudhatja biztosan, mikor lesz a második (talán már 2007-ben? talán csak tíz év múlva?), de azt igen, hogy addig is sokkal rosszabb lenne a klubon kívül maradni, mint odabenn, még ha nem is optimálisak a tagsági feltételek. Ezt tudtuk már 1998-ban, a csatlakozási tárgyalások kezdetekor is. Ezért nem reális alternatíva a koppenhágai csúcson felkínálandó feltételek elutasítása. Ennyire önsorsrontók még mi sem lehetünk.