Romló egyensúly

A magyar gazdaság trendjeit 2002-ben alapvetően a világgazdasági pangás és a választási ciklus logikájának megfelelő (hiva-talosan anticiklikus) gazdaságpolitika határozta meg. Ennek következtében lassuló ütemű, de nemzetközi összehasonlításban még mindig magasnak számító GDP-növekedés, valamint gyorsan romló külső és belső egyensúlyi pozíciók figyelhetők meg.

A dinamikus növekedés - 1997 óta tartó - időszakának legala-csonyabb ütemű bővülése valósult meg 2002-ben, amikor a becslések szerint 3,3 százalék körül emelkedett a GDP. Az esztendő elején még - a 2001. évi helyzethez hasonlóan - 4 százalékos dinamikát jósoltak a szakértők. A lassulás annak ellenére következett be, hogy a költségvetés minden korábbinál nagyobb expanzióba kezdett. Bár év közben a negyedéves adatok szerint kissé gyorsult a gazdaság, de összességében a világgazdaság recesszió közeli helyzete határozta meg a trendet. A GDP-növekedés húzóereje az ipari export helyett a szolgáltatói szféra és az építőipar belső keresletet kielégítő tevékenysége lett.

2002-ben súlyos egyensúlyromlás következett be, ami az idegenforgalom gyengélkedése mellett az áruforgalmi hiány növekedésének volt betudható. Az export, illetve az import bővülése egyaránt visszaesett: a kivitel euróban számolva körülbelül 8, a behozatal 11 százalékos éves dinamikát mutatott. A lassulás érthető: fő kereskedelmi partnerünk, az EU import kereslete

3 százalékkal zsugorodott, vagyis a hazai teljesítmény még jónak is mondható.

Az elmúlt évben 3,5 százalék alatti növekedés mellett csaknem 15 százalékkal emelkedtek a reálkeresetek. A bérnövekedés a költségvetési szektorban érthető: először a választások előtti hagyományos szavazatszerző stratégia, majd az új hatalmi erő túlígérése miatt ugrott meg a bérkiáramlás. Rejtély viszont, hogy a munkaadók miként növelhették bérköltségeiket reálértelemben 10 százalékkal, miközben a termelékenység ennél jóval kisebb mértékben javult.

A választások idején hagyományosan aktivizálódik a gazdaságpolitika, és ez 2002-ben sem történt másként. A 9 százalék körüli GDP-arányos deficit a csatlakozni kívánó országok között is a legmagasabbnak számít, pedig máshol is választási év volt az idei. (MI)