Török alkalmazkodás
Gesztusértékű cselekedetet hajtott végre az új török kormány, amikor múlt szombaton - két nappal azután, hogy bizalmat kapott a parlamentben - megszüntette a rendkívüli állapotot az utolsó két kurd tartományban is. Jelezte, hogy komolyan gondolja az állampolgári egyenlőség megvalósítását, a török jogrend összhangba hozását az európai normákkal. Kodifikációjuk a rövidesen kidolgozandó új alkotmányban ölt majd testet, mintegy eleget téve az európai uniós tagság egyik követelményrendszerének. A másik feltételcsomag a gazdasági reformprogram olyan kiteljesítése, amely nemcsak a 16 milliárd dolláros IMF-hitel fogadására teszi alkalmassá az országot, hanem egész gazdaságát és annak intézményrendszerét is kompatibilissá teszi az unióéval. Enélkül akkor is nehéz lenne az ország csatlakozásáról beszélni, ha különben meglenne a tagországokban a politikai akarat.
Segíthet az ösztökélésben az, hogy Törökország - ahogy mondani szokás - a Nyugat számára megkerülhetetlen stratégiai partner (nem véletlenül lett már 50 éve a NATO tagja). Kulcsszerep vár rá az iraki politikában, akár bekövetkezik a közép-keleti ország ellen a hadművelet, akár nem. Pillanatnyilag Ankara felügyeli az afganisztáni nemzetközi erőket, amelyek hatóköre ugyan csak a főváros környékére korlátozódik, de az ottani helyzet stabilizálódása vagy elbizonytalanodása nagymértékben vetítheti előre a hasonló típusú vállalkozások beindításának megítélését. Törökország ez ügyben a britek által kezdett és a németek, hollandok által folytatandó parancsnoki láncba illeszkedik. Nem utolsósorban pedig ez az egyetlen olyan iszlám többségű állam, amely kifejezetten jó kapcsolatokat ápol Izraellel.
Hosszú évek "olasz jellegű" politikai tehetetlenkedése után a jelek szerint olyan kormány kapott a múlt héten parlamenti bizalmat, amely képletesen akár új időszámítást is bevezethet a világhoz való alkalmazkodásban. (SzH)
