Tudom, hogy tudod, elmúlik...

Van abban valami ijesztő, hogy érdekképviseleteink vezetői - akik számos szakmai kérdés ügyében kompetens szakértőként tűnnek fel - mennyire nincsenek tisztában alapvető közgazdasági kérdésekkel. A gazdasági kabinet tegnapi ülése utáni sajtótájékoztatón a munkavállalói oldal képviselője közölte: szerintük nagyon jó az inflációs cél, és tartható is. Viszont túl magasak a kamatok, és túlságosan erős a forint árfolyama, ezt módosítani kell. Kétségtelen, érdekes kísérlet, hogy a monetáris politikáról mostanában kialakult vitában megteremtsük a konszenzust, csak hát... valószínűleg nem ez lesz a sikeres próbálkozás.

Hasonlóan fura kijelentésre ragadtatta magát a munkaadói oldal követe, aki szerint az alacsony infláció visszafogja a gazdasági növekedést, ezért hat-hét évig 6-7 százalékos inflációra lenne szükség. Enélkül ugyanis a GDP-bővülés alacsony lesz, ez a közgazdasági tankönyvekben is benne van. Nos, ilyen összefüggés aligha található a szakkönyvekben, az összefüggés legfeljebb fordítva érvényesül (a gyors gazdasági növekedés mellett általában könnyebben fut el az árdinamika). Feltehetően az okozza a zavart, hogy az erőteljes inflációcsökkentésnek szokott reálgazdasági ára lenni, de az infláció növekedésétől senki nem várhat gazdaságélénkítést.

Tanulságos volt viszont a munkaadók másik képviselőjének kijelentése: egyelőre várakozó álláspontra helyezkednek, és nem utolsósorban a világgazdasági konjunktúra állapotától teszik függővé a kamat- és árfolyam-politikára vonatkozó további észrevételeiket. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az exportra termelő vállalatok megoldódni látják problémáikat, ha a világgazdaság recesszió közeli helyzete elmúlik.

"Válaszhoz nincs meg a kérdés, nyelv, amit senki nem ért, halandzsa ez a nagy érzés, de nem baj, hogy nem tudod, nem tudod, mért."