A hosszú kampány(ok) kezdete

A jövő évi európai parlamenti választások hazai körülményeit mederbe terelő jogszabály előkészítésének parlamenten kívüli szakaszában - e szakasz végén - kibontakozott politikai vitának nincs embert próbáló jelentősége. Annál is kevésbé, mert minden jel - a hét eleji szigorú üzenetváltásokból kiolvasható hírérték - szerint nem húzódnak áthághatatlan elvi bércek a koalíció és az ellenzék vezető pártjai között. (Mintha főként a szabad demokratáknak lennének érdemi kifogásaik. Zárt helyett nyílt lista; a voksolási lehetőség megteremtése a külhonban tartózkodó magyar választópolgárok számára.) Pál Tibor államtitkár nemigen mondott olyat sokszor ostorozott hétfői tájékoztatóján, amiben ne lett volna igazság és tartalom. Hibája, ha volt, "csak" kommunikációs. Sietett, és ezt rosszul tette.

Ma tehát nincs okunk azt feltételezni, hogy a hamarosan benyújtandó és a tavaszi ülésszak folyamán tárgyalandó - egyébként kétharmados - törvénytervezet ne kapná meg a szükséges támogatást. Elhangzanak még harcias leszögezések és rámutatások, de megkapja; ergo 2004 nyarán pártlisták alapján dönthetik el a lakosok/polgárok, hogy Magyarország érdekeit mely huszonnégy honatya képviselje Európában.

A vonatkozó nyilatkozatokból tudjuk azt is, hogy az európai parlamenti voksolást mindkét oldal a - ma még nem tudni, mikor bekövetkező - soros parlamenti választások főpróbájának óhajtja tekinteni. (Nem kizárt, hogy jövőre lesz mindkettő, de nem is valószínű.) Ennélfogva jelentékeny időbeni kiterjedésű és intenzitású kampányra indokolt számítanunk.

Mert mi a helyzet manapság? Először is, alig két és fél hónap múlva ügydöntő népszavazás folytán járulhatunk az urnákhoz. Noha jó ideig abban a hitben ringatózhattunk, hogy az áprilisban esedékes aktusnak nem lesz brutális tétje, a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok tükrében mégis indokolt hátrább vonni az agarakat. Az euroszkepticizmus jobbról történt gyakorlása meghozta - kinek édes, kinek savanyú - gyümölcsét. A választók ama hányada, amely inkább hátrányokat vár az integrációtól, mint személyes jövője felvirágoztatását, a kelleténél hirtelenebb ütemben gyarapszik. Márpedig, bár megijedni azért sincs okunk, mert az igennel/nemmel szavazók aránya még mindig 56:22, az egyértelmű: az uniós tagság előnyeit érzékletesen és hitelesen bemutató kampányt el kell indítani. (Vagy ha már elindult - többek szerint igen -, dinamikusabbá, színesebbé, okosabbá, vagyis láthatóvá kell tenni. Minél előbb.) Amint ennek vége lesz, startolhat a felkészülés a jövő nyári megméretésre.

A felmérés eredményeiből az is kitűnik, a pártok merre mehetnek, mire építhetnek. A koalíció értelemszerűen nem tehet mást - nem is akar -, mint hogy nyílegyenesen halad bele az unióba. Választói ezt díjazzák. (Néha ezt-azt szóvá tehet, ami nem árt az imázsnak és - netán - használ az országnak.) A Fidesznek marad az általában vett igen, cifrázva a hol inkább, hol kevésbé kétkedő hangnemmel. Ezt választották, ebben érzik otthon magukat, ezt sejtik hosszú távon eredményesnek. Legalábbis akkor, ha 2006-ra gondolnak. Illetve akkor, ha iparkodásuk nem torkollik április 12-én egy rettentő országos nembe. (Nem fog, remélhetőleg.)

Európa és a feléje vezető út mindenesetre tele van izgalommal.