Beszél, mert szólni muszáj...
A kialakult helyzetben az MNB szerepét eltérően ítélik meg a szakértők. Az egyik nézet, hogy a jegybank hibás kamatpolitikája hozzájárult a jelenlegi piaci állapothoz, hiszen azt látni lehetett, hogy egy spekulációs támadás előbb-utóbb bekövetkezik. Vagyis az MNB a tűzzel játszott, amikor kitartott a magas kamatok mellett. Elnézőbb az a vélemény, mely szerint a döntések többé-kevésbé helytállóak voltak, a kommunikáció viszont helytelen.
Kétségtelen, utólag visszanézve a folyamatokat lehet találni olyan logikát, amelyek mentén konzisztens a jegybanki magatartás, a döntések indoklása viszont biztosan nem sikerült túl fényesen. A jegybank az inflációs cél érdekében az árfolyamra helyezi a hangsúlyt. Azt viszont, hogy mikor milyen árfolyam elérése érdekében hozta meg kamatdöntéseit, sosem lehetett tudni. A monetáris tanács ugyanis sosem közölte, amikor az inflációs veszélyek ismeretében megváltozott az árfolyamcél, így alaposan megkavarta döntéseivel a piaci szereplőket.
Ennek az állapotnak vége, bár nem azért, mert a jegybank végre belátta volna, hogy a kommunikáción változtatni kell. Egyszerűen az történt, hogy tovább nem tudja emelni árfolyamcélját, hiszen az már a sávszélt jelenti.
Ezt persze az MNB csak tegnap tartotta érdemesnek közölni, azután, hogy hétfőn, a hivatalos monetáris tanácsülés időpontjában változatlanul hagyta a kamatszintet, mindenféle indoklás nélkül. Pedig akkor már igencsak a sávszélhez közeli volt a forintárfolyam, miközben hivatalosan a 238-242 forint/euró árfolyamot is elfogadhatónak tartotta volna az inflációs cél teljesüléséhez.
A jegybank ennek ellenére sikeresen verte vissza a forint erősödésére játszó spekulációkat, ezzel együtt azonban leszűrhetné a tanulságot: transzparens működéssel nagyobb esélye lett volna elkerülni a tegnapi eseményeket.
