Itt a nyilam, mibe lőjem?

A jelenleg követett monetáris politikai rendszer egyik sajátossága, hogy a jegybank mindig valamelyik év végére kitűzött inflációs célra lő. Amennyiben úgy véli, már túl rövid az idő ahhoz, hogy döntései érdemben kifejthessék hatásukat a célra, akkor elkezd a következő esztendő végére vonatkozó célra fokuszálni. Ez egyben azt jelenti, hogy - egyéves begyűrűzési hatást feltételezve - hirtelen a 12 hónapos időhorizont kétévesre ugrik, jelentősen növelve a mozgásteret.

Igen ám, de ez a magatartás hatalmas bakugrásokhoz vezethet. Az idei inflációs cél igen ambiciózus, ezért - nem kis vihart kiváltva - az MNB szigorú monetáris kondíciókat alkalmazott. 2004-ben viszont már viszonylag szerény dezinflációs ütemmel is beéri a jegybank (ráadásul a költségvetési politika választási években megszokott felelőtlensége is átadja a helyét a józanságnak), ezért jóval könynyebb dolga lehet.

Csakhogy távolról szemlélve az elmúlt egy hónapot, finoman szólva furcsa kép rajzolódik ki előttünk. A jegybank először minden szakmai és politikai konfrontációt vállalva a végletekig szigorítja az árfolyam- és kamatkondíciókat, majd hirtelen a sokkal lazább feltételekkel is megelégszik. Márpedig a fenti álláspontokat tükröző elnöki nyilatkozatok között semmi olyan dolog nem történt, ami az inflációra ható tényezők megváltozását jelentette volna - ezalatt értve a mégoly erőteljes spekulációt is.

Az eddigi viták azon folytak, hogy a jegybank helyesen teszi-e, hogy a törvényben megszabott első számú feladatát, az infláció elleni küzdelmet ennyire "abszolútnak" gondolja. A tegnapi Járai Zsigmond-nyilatkozat viszont az inflációs célkitűzés rendszerének egy olyan merevségére világít rá, amely elgondolkodtató. Vajon hiteles-e az a magatartás, amely január közepén még a fő célra hivatkozva szigorú (még ha ez a szigorúság egyáltalán nem példa nélküli, és véleményem szerint mértékét helyenként talán eltúlozta a média), majd ugyanezen hónap végén már - szintén egy inflációs célra hivatkozva - jelentősen lazább feltételeket lát szükségesnek? Vajon nem kellett volna-e (kellene) az önként vállalt magatartási szabályt "folytonosabban" (korábban is kicsit a 2004-es célra kacsingatva), esetleg hosszabb távra értelmezni?

"Ez egy nyugodt hely nyugodt napja, ez most egy nyugodt éjszaka. Most mindenki ott folytatja, ahol reggel abbahagyta?"