Kettős látás
A múlt héten az Európai Unió intézményes reformjával kapcsolatban megszületett francia-német megállapodás foglalkoztatja továbbra is a közösség vezetőit. Időközben nyilvánosságra hozták a részletes tervezetet, s ennek alapján szinte csak a német diplomácia értelmezi az unióban úgy, hogy a nagyobb legitimitással rendelkező Európai Bizottság jut majd megerősödő szerephez a közös ügyek intézésében. A bizottságból és a kisebb országokból érkező visszhangok olyan félelmeket tükröznek, hogy a kompromisszum inkább francia győzelemként értelmezhető, ennek alapján a nemzetek Európája koncepció érvényesülhet erőteljesebben, és a kis országok kiszorulhatnak a döntéshozatalból.
A brit sajtó mindezt Schröder gyenge helyzetével magyarázza: a belpolitikai válságoktól sújtott német kancellár a külpolitikában keresne egy szilárd pontot, de mostanában se Washington-ban, se Londonban nem vetheti meg a lábát. Ezért fordult Párizs felé - ennek viszont ára van.
Kétségtelen azonban, hogy a kettős elnöki rendszer részletei, a jogkörök megoszlása továbbra sem rajzolódik ki, s a helyzetet csak bonyolítja, hogy Párizs és Berlin az egységes külpolitika, illetve a bizottságtól gyakorlatilag független külügyminiszteri poszt felállításában is megállapodott. Ám az is homályban maradt, hogyan gondolja a két ország megosztani a feladatokat a diplomácia irányítója és a majdan az EU-t reprezentáló, a kormányok által megválasztott Európa tanácsi elnök között.
Annyi mindenesetre már felfedezhető, hogy a nemzetállami vétó a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben a katonai vonatkozású területekre szorulna vissza, más ügyekben a tanácsi minősített többség elve érvényesülne. (LG)
