Kinek lejt a hazai pálya?

Nagy meglepetésként hatott a minap, hogy az eddig Kelet-Közép-Európa legmodernebb csarnokaként emlegetett - hamarosan átadásra kerülő - Budapest Sportarénát még a párizsi Bercynél is színvonalasabbnak nevezte Dominique Fondacci, az Aréna Üzemeltető Rt. vezérigazgatója. Az ugyancsak a Bouygues konzorcium által épített luxuscsarnok lefokozása ellenére a Fondacci által világrekordnak nevezett magyarországi építkezés a francia gloire-t erősíti, miként a 40 milliárdos végösszeg is.

A magyar büszkeség ápolására ehhez képest elég szerény összeget szánnak az aréna csinnadrattás felavatásán. Igaz, háromnapos megnyitóünnepséget rendeznek, az átadáson azonban egyetlen külföldi sztár sem léphet a "küzdőtérre".

Felfoghatjuk úgy is, hogy a II. Erzsébet trónra lépésének 50 éves évfordulójára rendezett tavaly nyári koncerten is "csak" Nagy-Britannia sztárjai (Paul McCartney, Annie Lennox vagy Tom Jones) köszöntötték a királynőt. Mindenesetre kérdéses, hogy ha a következő hónapokban elsősorban magyar előadók jutnak majd fő szerephez a régió legnagyobb és legdrágább rendezvénycsarnokában, akkor kinek és mennyire érheti meg az aréna "küzdőterére" való bejutás - a méregdrága luxusarénát építő konzorciumon kívül.

Az biztos, hogy az államnak, noha büszkélkedhet a főváros új ékkövével, a következő 12 évben az átadást követően meg kell kezdeni az évi 3,8 milliárd forint terhet jelentő hiteltörlesztést. Fellépőktől függetlenül.

A koncertszervezők pedig, akik a Budapest Sportcsarnok leégése után 40 százalékot veszítettek forgalmukból, még azt sem tudják, mely társaságok játszhatnak fő szerepet az arénában. A legkevesebb 6 millió forintban megszabott bérleti díj, a 12 százalékos jegyárusítási jutalék, valamint az üzemeltető és az egyik koncertszervező közötti kizárólagos szerződés ellen azonban már most többen tiltakoznak.