Költségvetés: felelősök nincsenek

Nem kevéssel, a kiadási főöszszeg 4 százalékával haladja meg a költségvetés hiánya azt a szintet, amire az Országgyűlés lehetőséget adott. Mindez persze csak akkor igaz, ha hozzátesszük, hogy a legutolsó, vagyis a karácsonyi módosítás szerint vizsgálódik az ember. Az eredeti tervekhez visszatérni nem is érdemes, akkor értelmezhetetlen, 300 százalékos eltérésekkel kellene szembesülni.

Legalább a miniszterelnök szavaihoz célszerű lett volna igazodni a végösszeggel. Medgyessy Péter legutóbb azzal állt a nyilvánosság elé, hogy a büdzsé hiánya 2002-ben a GDP 8,7 százaléka lesz. Márpedig ez a bejelentés nem volt olyan régen, októberben. Szilveszteri hangulatban lévő ismerősöm ebből azonnal ki is számolta a miniszterelnök "megbízhatósági fokát". (Nem nehéz elosztani: 114 milliárdos tévedés másfél ezer milliárdon.)

Márpedig ekkora eltérések esetén normális esetben államtitkárok, miniszterek nézhetnének új elfoglaltság után. Nem azért, mert a hiány magas, hanem azért, mert még december végén sem adtak megfelelő tájékoztatást róla. A közvélemény legalábbis biztosan nem kapott semmit. Hogy a miniszterelnök tudta, azt nem kétlem. Mindenesetre érdekelne: milyen megfontolások vezették az üvegzsebprogramot meghirdető pénzügyi vezetést arra, hogy - habár alkalma volt rá - ne tájékoztassa megfelelően az Országgyűlést, ne vezesse át a törvényes előirányzatokon a valós helyzetet, ráadásul azt "egyszeri tételekkel" misztifikálják.

Sajnos eddig kevesen ismerték fel, hogy a költségvetésnek immáron nem az a lényege, mint akár még nyolc évvel ezelőtt is volt. Nevezetesen: ma már nem a végső fizetésképtelenség elkerülése érdekében kell elsősorban ügyködni. Sőt, mára okafogyottá váltak azok a bírálatok is, melyek az államadósság ismételt növekedését nézik rossz szemmel. A büdzsé alakulása immáron azért lényeges, mert az egyik legfontosabb jelzés a külvilágnak arról, hogy Magyarországon lehet, van értelme tervezni, az állam pedig kiszámítható partner.

Éppen ezért hat visszatetszően, hogy a tavalyi eredmény nyilvánosságra hozatalát követően épp a pénzügyminiszter kéri számon a piaci elemzőktől, hogy azok miért nem bíznak jobban az idei büdzsében. Talán azért nem hiszik el az idei deficitcélt sem, mert ha eddig bíztak volna, mára biztos, hogy állás nélkül lennének - miért adnák fel óvatosságukat egyik napról a másikra?

A történteket visszacsinálni nem lehet, mindazonáltal bűn lenne a megszokott magyar mentalitással - egymásra kacsintva, hogy tudom, hogy tudod, na de ettől biznisz a biznisz - elsiklani az ügy felett. Ha a kormány bevállalta a 300 milliárdos hézagot, annak következményeivel is számolnia illik. Túllépett az Országgyűlés jóváhagyta hatáskörén, hiszen a képviselők csak kisebb deficitet engedélyeztek, 323 milliárdról még várják a számlát.

Személyi konzekvenciák márpedig nem lesznek - ezt borítékolni merem. A miniszterelnöknek felmentést ad a kormányoldal. Költségvetési ügyek csak addig érdeklik a képviselőket, ameddig a saját választókörzetnek juttatandó támogatásról van szó. A pénzügyminisztert sem vonja senki felelősségre: elvégre a száznapos programra jutott pénz, az uniós csatlakozás is kipipálva, ráadásul újévi bérkövetelések miatt sem bénul meg az ország.

A költségvetésért felelős államtitkár is tudása legjavát adta, a törvénykészítő gépezet hibátlanul működött, hiszen még ekkora, égbekiáltó sutaságok ellenére is elfogadták a képviselők a következő évi büdzsét, a tavalyi ügyek elsikálására meg a zárszámadásig sok idő van még. Megjegyzem: ő volt az egyetlen, aki decemberben is utalt rá, hogy bakfitty az a 1200 milliárdos hiány, amit a parlamentbe megküldtek, ahhoz képest, amekkora ténylegesen lesz. A Pénzügyminisztérium szakértőiről meg csakis a legnagyobb tisztelet mellett lehet beszélni, elvégre akármilyen is a csillagok állása, a költségvetés rendre időben elkészül, akár azon az áron, hogy piros betűs ünnepekkor is dolgozni kell érte.

Az adófizető pedig nem mozog a százmilliárdos nagyságrendben. Sokkal inkább érdekli az, hogy jövőre kevesebb adót kell fizetnie, mint hogy adóforintjait végül is mire pazarolja a gépezet. Mert látszólag a rendszer elemei jól működnek - az egész éppen ezért fog nehezen idomulni a kor követelményeihez.