Meglepő, de nem mulatságos

Azzal, hogy máskor két "erős" hónapnak megfelelő összeg ment ki év végén, még nem lenne baj. Akkor sem érhetné szó a ház elejét, ha az ezermilliárd nagyobbik felét (650-et) nem a hiány terhére tapsolta volna el a büdzsé. Nem tudom, más hogy van vele, az újságírót például kényszeres kérdezési vágy keríti hatalmába ekkora számok hallatán.

Első kérdés: miért vitt karácsonykor a valós hiánynál 320 milliárddal kevesebbet a parlament elé a kormány? A hivatalos válasz szerint azért, mert a kormánynak nincs automatikus kötelezettsége arra, hogy minden pluszkiadással a Tisztelt Ház elé szaladjon. A PM értelmezése szerint például ahhoz, hogy elmarad százmilliárd forintnyi tervezett koncessziós bevétel, vagy hogy a nyugdíjkassza a tervezettnél 200 milliárddal nagyobb hiányt halmoz fel, az Országgyűlésnek még december végén sincs semmi köze. Azt sem kell szentesíttetni, hogy a köztisztviselők illetményének emelése a tervezett 23 milliárd helyett 140 milliárdba kerül. Még akkor sem kell ezen dolgokra felhívnia a képviselők figyelmét, ha történetesen éppen a költségvetési törvény módosításáról szavaznak karácsony előtt.

Az első kérdésre tehát nagyjából megvan a válasz: a PM szerint vannak olyan tételek, melyeket csak a képviselők változtathatnának meg, és vannak olyanok, melyeket saját hatáskörben is felül lehet bírálni. Még akkor is, ha százmilliárdos hiánynövekedés az eredménye - legalábbis ez a hozzáállás szűrődik ki a kérdésre adott válaszból.

Második kérdés: ha már a költségvetési fegyelem ennyire meglazult, legalább történt-e lépés a korrekcióra? Úgy tűnik, a közvélemény is elfogadta, hogy választási évben nincs értelme a kiköltekezést bírálni. A kassza - noha egyenlege már májusban rosszabb volt a megengedettnél - a jelek szerint nagyobb gond nélkül nyelte le a száznapos program többletigényeit ugyanúgy, mint a következő évekre vállalt kötelezettségek előrehozását. Az utolsó héten még 360 milliárd forintnyi adósság előtörlesztését lehetett 2002 nyakába varrni, amit 248 milliárdnyi kezességbeváltás miatti kiadással lehetett megspékelni.

Harmadik kérdés: ha a kiadások oldala ennyire elúszott, akkor ugye legalább a bevételi oldalon megpróbálta érvényesíteni szigorát a PM? A hivatalos válasz szerint a bevételi előirányzatok teljesültek. Arról persze senki sem beszél szívesen, hogyha nyilvánvaló, hogy a kiadási oldalon úgy ezerháromszázmilliárd forintos a többlet, akkor miért nem kapacitálja magát a tárca, hogy legalább a bevételekkel csökkentse a rekordhiányt. Erre lett volna lehetőség. A központi költségvetés legstabilabb elemének ismert áfa esetében például úgy 65 milliárdról mondott le a büdzsé 2002-ben. Az APEH elnöke december 30-án még 13 milliárd forintos túlteljesítésről beszélt az áfasoron, évértékelő sajtótájékoztatója alkalmával. A PM egy nappal későbbi keltezésű mérlegében már elmaradás olvasható áfából, 52 milliárdnyi. Érthető persze, miért: a tavalyi költségvetés elúszott, nem érdemes egy fillérrel sem tovább tömni, az idei büdzsének meg jól jön az a 65 milliárdos spórolás, az áfa-visszautalások egy évvel korábbra számlázásával. Amit már mindenki tud, talán az államháztartási törvényen is át kellene vezetni, nevezetesen, hogy a kormány felhatalmazás nélkül is átcsoportosíthat bevételeket költségvetési évek között, ha érdekei ezt kívánják.

Negyedik kérdés: ha a tavalyi egyenleg már elúszott, legalább az idei kasszát lehet-e komolyabban venni?

A kormány takarékosságról, 4,5 százalékos GDP-arányos hiányról beszél. A piac pedig gyanakszik. Választási év ide vagy oda, a kormány szavahihetőségének nem tett jót a rekordhiány. Az elemzők egyelőre nem igazán hiszik el, hogy be lehet illeszteni a 4,5 százalékos hiányba azt a mintegy 350 milliárd forintot is, melyet az ESA 95 uniós statisztikára való átállás okoz. Az államháztartási körön kívüliek, illetve a régi módszerrel számított egyenlegben nem szereplő egyéb tételek körülbelül ennyivel, az idei GDP 1,8 százalékával rontják az ez évi eredményt. Ami tavaly 486 milliárdnak indult, az 1460 milliárdon végződött. Az idén 568-nak indul a központi büdzsé hiánya, miért is végződjön 568-on - teszik fel sokan a kérdést. Ha ilyen könnyedén lehet tíz-, százmilliárdokkal játszani, akkor van egyáltalán valami értelme törvényt alkotni a költségvetésről?