Ne csak a pénzügyi támogatásra figyeljenek!

>> Verheugen úr, az ön bizottsági mandátumának idejére esett a csatlakozási tárgyalások igazán izgalmas szakasza, elvezetve egészen a koppenhágai zárásig. Ön szerint összességében milyen eredménnyel sikerült kijönni ebből a folyamatból?

- Ha összevetjük a helyzetet azzal, ahogy a dolgok pontosan egy évvel ezelőtt álltak, akkor, azt hiszem, egyértelmű, hogy mit sikerült elérni! Egy éve még egy sor dolog felettébb bizonytalan volt, és senki sem lehetett biztos, vajon Koppenhágában valóban sikerül-e majd tíz országgal lezárni a tárgyalásokat. Választások álltak előttünk, méghozzá a jelölt országokban és a jelenlegi tagok körében egyaránt - emellett ott volt az ír népszavazás is -, némely esetben még azt sem kizárva, hogy kimenetelük veszélybe sodorhatja a bővítési folyamatot. A kitárgyalásra váró EU-joganyag legfogósabb része is még éppen hogy hátravolt. De végül minden szépen összeállt. Meggyőződésem, hogy a koppenhágai siker a világos stratégiának köszönhető: a tárgyalási "útitervnek" (road-map), az egyértelmű tárgyalási alapelveknek és annak a munkamódszernek, ami kerülni igyekezett a nagy végső tárgyalási csomagok felhalmozását, ehelyett a fejezetenkénti haladással fokozatosan előre felszeletelte az egymást követő problémákat. Így jutottunk el oda, hogy mára van egy csatlakozási szerződésünk, nagyon jók az esélyek, hogy simán veszik majd a ratifikációs akadályokat.

>> Még mindig sokakat foglalkoztat a kérdés: vajon nem lehetett volna valamivel jobb eredményt elérni a koppenhágai csúcson?

- Nem hiszem, hogy sokat lehetett volna javítani. Végül is a csúcs előtt az egyetlen nyitott kérdés az volt, vajon a bizottság képes lesz-e meggyőzni arról a tagországokat, hogy használják ki a teljes - "berlini plafonig" rendelkezésre álló - költségvetési tartalékot. Ha úgy tetszik, ez volt az egyetlen terület, ahol tényleges véleménykülönbség állt fenn a bizottság és az EU elnöksége között, mi ugyanis szerettünk volna elmenni a maximumig. De ez részben származhatott abból is, hogy Rasmussen miniszterelnök a tagországok fővárosaiban tett körút után elég világos képet alkothatott arról, hogy meddig lehet elmenni, s hogy ez a berlini maximum alatt maradt valamivel.

>> S ha, mondjuk, a tagjelöltek határozottabban elutasítják az elnökségi ajánlatot?

- Koppenhágában meglehetősen nyilvánvaló volt, hogy ha valamely tagjelölt nem fogadta volna el az asztalon lévő végső feltételeket, annak meg kellett volna várnia a következő bővítést? A magam részéről egy sor magántalálkozót tartottam a jelölt országok illetékeseivel, és minden esetben azt tanácsoltam, hogy ne hajtsák túl a követeléseiket. Nem volt garancia arra, hogy ez sikerrel járhat. Ezzel szemben én is úgy láttam, hogy egy koppenhágai csúszás nem néhány hetes vagy hónapos, hanem alkalmasint néhány éves késedelmet is előidézhetett volna a csatlakozásban. Szilárd meggyőződésem, hogy a pillanatnyi alkalom - a mind több tagországot próbára tevő nemzeti költségvetési nehézségek miatt - kezdett bezárulni. Most kellett megragadni mindent. És azt hiszem, hogy ez volt az elérhető legjobb eredmény.

>> Bizonyos keserű szájíz helyenként maradt azért. És nem csak a pénz miatt: sokan emlegetnek másodosztályú tagságot...

- Ha összevetik a mostani csatlakozási szerződésben rögzített feltételeket azzal, amelyek mellett Spanyol-, Görögország, Portugália csatlakozott, akkor először is láthatják, hogy az átmeneti idő önöknél rövidebb, és sokkal kevesebb területet érint, mint náluk. A taggá válás után pedig az új tagok valamennyi EU-intézményben teljes jogot élveznek majd, mindegyiknek lesz bizottsági tagja és így tovább. Nincs semmi alapja másodosztályú tagságról beszélni.

>> Hogyan értékelhetjük ebből a szempontból azt a tényt, hogy még a csatlakozási szerződés aláírása után is ellenőrző jelentések készülnek majd a leendő tagokról, a taggá válás utánra pedig több évre szóló védzáradék-klauzulát is tartalmaz a szerződés, szélesebb mandátummal, mint korábban?

- Az egész ellenőrzési és figyelemmel követési mechanizmus azért született, mert tudatában voltunk, hogy némely tagországban a közvélemény - és esetleg maga a vezetés is - némi kétséget táplált az iránt, hogy valóban minden annyira kedvező képet mutat-e a leendő tagtársak körében, ahogy az esetleg a bizottsági jelentésekből kiolvasható. (Mellesleg mi sem mondtuk azt, hogy minden csak kedvező. A 2002-es országjelentés nagyon is kritikus volt. De a végkövetkeztetések legalábbis bátorítóak voltak.) Mindenesetre a tagállamokban netán létező kétkedés "leszerelését" is szolgálta, amikor a megfigyelés és végső esetre a védzáradékok alkalmazásának lehetőségét is kilátásba helyeztük. Hadd jegyezzem meg, hogy a mo-nitoringjelentésekben rejlő "nyomást" a jelek szerint maguk a tagjelöltek sem bánták. Legalábbis volt olyan benyomás, hogy náluk is kapóra jöhet belső vitákban is, ha például a nemzeti parlamentben immár nehézségekbe ütközne a tárgyalásokon vállalt - ám esetleg áldozatokkal, ráfordításokkal is járó - kötelezettségek végrehajtása, mondván, hogy megvan a szerződés, megengedhető bizonyos "lazítás". Úgyhogy az idén november előtt jön még egy végső bizottsági jelentés a vállalások teljesítéséről, és amennyiben valamely területen súlyos elmaradást tapasztalunk, akkor az esetleges bizottsági válaszlépések mibenlétét is értésre adjuk majd. De őszintén szólva nem számítok ilyenre. Nagyon biztatónak tartom például, hogy a tavalyi országjelentés, majd most a koppenhágai csúcs után sem látunk semmilyen lassulást a leendő tagtársak körében, ami a megkerülhetetlen felkészülést illeti. Egyes esetekben éppen hogy még újabb nekiveselkedést is tapasztalunk?

>> Mennyire minősül még "zavarónak" a magyarországi kedvezménytörvény és főként az a tény, hogy ez ügyben mindmáig nem született teljes körű megállapodás Magyarország és Szlovákia között? Esetleg tudná-e kommentálni azokat a híreszteléseket, amelyek tudni vélik, hogy Brüsszelben immár nem is nagyon szorgalmazzák ennek megszületését, mondván, hogy a csatlakozással maga a törvény úgyis élét veszíti majd?

- Az bizonyos, hogy a két ország taggá válása után a magyarországi törvénykezésnek összhangban kell állnia a közösségi jogrenddel, és ez értelemszerűen hatással lesz a kialakult helyzetre. Az is világos, hogy belpolitikai okok miatt a magyar kormány továbbra is ragaszkodik a kedvezménytörvényhez. De úgy látom, hogy igazából az érintett országok álláspontja nagyon közel áll. Nem látom jelét annak, hogy a kérdés bármilyen akadályt vagy nehézséget kreálna, és arra számítok, hogy hamarosan nyugvópontra jut az egész.

>> A tavalyi országjelentés még határozottan megállapodást szorgalmazott a két fél között!

- Persze, mert az is világos volt, hogy egy adott ország törvénye, amelyik érinti egy másik ország állampolgárait, nem hajtható végre addig, amíg ez utóbbi állam is teljes egyetértését nem fejezi ki. A folyamat ennyiből még nyitott. De azt is látni kell, hogy mi nem képezzük mindennek részét: két ország közötti tárgyalásról van szó, amibe minket nem vontak be. Amit mi tettünk, hogy például rendszeresen válaszoltunk olyan magyar kérdésekre, vajon egy-egy tervezett intézkedés összhangban áll-e a fennálló közösségi rendelkezésekkel. És, amennyire látom, észrevételeinket tekintetbe vették.

>> Valós veszélynek tartja-e, hogy a végén a két ország egy nemkívánatos konfliktussal lép majd be a közösségbe?

- Erre bizonyosan nem kerül majd sor.

>> Ha önön múlna, milyen fő érvet alkalmazna a tagjelöltek közvéleménye felé, hogy igenis érdemes az uniós tagságra szavazni?

- A következő hónapokban felkeresek valamennyi leendő tagországot. És minden esetben arra igyekszem majd rávenni őket, hogy ne kizárólag a költségvetési és finanszírozási oldalra figyeljenek. A tagság egyúttal politikai és gazdasági garanciákat is jelent az adott ország jövője, jövőbeni külső megítélése szempontjából is. Nagyon is biztató gazdasági kilátásokat vetítve előre. Nyilvánvaló, hogy külföldi befektetőknek még vonzóbb partnernek minősülnek majd, amire jó példa amúgy a Peugeot legutóbbi döntése, hogy újabb üzemét Szlovákiában, azaz egy leendő tagállamban fogja felállítani. És ez nem valamiféle véletlen egybeesés: körültekintően hozott döntésről van szó, amivel vártak a koppenhágai csúcs eredményéig? Azaz a gazdasági hatása annak, hogy például az önök országa az egységes piac részévé válik, nagyon is látható, érzékelhető lesz majd, növelve egyúttal a stabilitás és a prosperitás szintjét.

>> Az említett látogatásai során pontosan mit készülnek tenni? Ön is kampányolni fog?

- Látogatásunk ugyan valóban része az adott országok EU-tájékoztatási erőfeszítéseinek, de hangsúlyoznom kell, hogy személy szerint én magam nem fogok kampányolni. A mi feladatunk módot adni a közvéleménynek, hogy kérdéseket tehessenek fel. Tehát nem kampányolunk, hanem tájékoztatunk. Ami teljesen rendjén van, és aligha fog beavatkozni a helyi politikai folyamatokba. Ez egyébként is éppen az ellenkező hatást eredményezhetné.

>> És a tagállamok közvéleménye? Lát javulást?

- A leghatározottabban. Már-már hihetetlen mértékben. Minőségileg új szakasznak tekinthető, ami igazából az októberi brüsszeli EU-csúcs után kezdődött. Azóta a tagországbeli média részéről is hirtelen megnőtt az érdeklődés, terjedelemben és gyakoriságban egyaránt. Minden reggel jókora stócot tesz ki az ilyen témáknak szentelt cikkek köre. Jelzésértékű az is, ahogy láthatóan igen aktívan rámozdult a témára a televízió is. Úgyhogy a tagországokban nem tartok attól, hogy veszélybe kerülhet a csatlakozási szerződés ratifikálása.

>> Utalt arra, hogy a taggá válás után az új tagországok is jogosultak lesznek egy bizottsági tag küldésére. Csakhogy két "biztosállítás" is lesz: május 1-jétől egy hat hónapos mandátummal, ám portfólió nélkül, és novembertől egy teljes körű, ötéves megbízatással. Melyikre milyen profilú, adottságú személy a legalkalmasabb?

- A végső döntés persze az új tagállamokra vár, vajon "átmeneti biztost" küldenek, vagy valakit, akit majd prolongálni akarnak fél évvel később az új Európai Bizottságban is. És ezt persze teljes mértékben tiszteletben is kell tartani. Annyi bizonyos, hogy az új biztosoknak tisztában kell lenniük azzal: a testületben nem hazájukat képviselik. Az ő szerepük, hogy beazonosítsák a közös érdeket, és európai szempontból hozzanak döntéseket. Persze kár lenne tagadni, hogy a biztosok egyúttal egyfajta kapcsot is jelentenek az adott tagország felé. Ezért is érvényes szabály, hogy minden tagállamból delegálhassanak bizottsági tagot. De nem az ő dolga, hogy az országa érdekeit ezen a fórumon védelmezze.

>> Mi az előnyösebb: ha inkább politikusi, vagy ha inkább magasan kvalifikált technokrata profilja van?

- Nincs erre szabály. Mindkettőre akad példa: a mostani testületben is van korábbi miniszterelnök és egykori egyetemi tanár egyaránt.

>> Mennyiben erősítheti vagy gyengítheti az ön által vázolt optimális bizottsági szerepkört a múlt héten oly nagy feltűnést keltett francia-német egyezség a "kettős elnökségről": egy európai uniós és egy megerősített európai bizottsági elnöki poszt fenntartásáról?

- Fogalmazzunk így: tudomásul vettem? Hadd emlékeztessek, hogy abban a papírban, amit a bizottság beterjesztett az uniós intézmények kívánatosnak minősített fejlődését tárgyalva, ez az elem - EU-elnök választása - nem szerepelt. A testület véleménye, aminek képviseletére én is egyedül jogosult vagyok, hogy a bizottság szerint kerülni kell a zavarkeltést, világos helyzetre van szükség. Az persze lényeges, hogy a két fontos ország effajta hozzájárulást tett. De ez csak egy hozzájárulás, és nem diktátum.