Peugeot után, Rover előtt
Megint az autógyárak. Alig ültek el a hullámok, amelyeket a Peugeot azon döntése keltett, hogy Tatabánya helyett Szlovákiában épít üzemet, máris itt az új reménysugár: a Rover. A cég ráunt a lengyel állammal és a dél-ko-reai tulajdonosokkal folytatott féléves tárgyalásokra, és a varsói gyár talpra állítása helyett felvetette, hogy Szlová-kiába vagy Magyarországra telepítené gyártása egy részét.
A hír legalább két problémára világít rá. Az, hogy ha egy-egy befektetőért folytatott versenyben alul is maradunk, még nem jelenti egyértelműen azt, hogy rosszabbak vagyunk, hiszen ha a jelöltek egyformán jók, akkor is csak egy győztes lehet. Másrészt az ilyen, inkább az elhagyni szándékozott országnak, semmint a jelölteknek szóló bejelentések még közel sem jelentik azt, hogy kiemelkedően vonzóak lennénk. Legfeljebb annak örülhetünk, hogy - már vagy még - azon országok közt vagyunk, amelyekkel hitelesen lehet a többieket fenyegetni.
A másik, talán fontosabb vonulat a gazdasági döntések politikai gyökereire világít rá. A lassú kormányzati döntéshozatalnál fontosabbnak látszik, hogy alig néhány héttel ezelőtt határoztak a lengyelek a Gripen vadászgépei helyett az amerikai F-16-osok mellett. A rossz nyelvek szerint ezzel a kompenzációnak vagy nyomásgyakorlásnak szánt Rover-befektetés eleve kútba esett.
Ebből sem következik viszont, hogy éppen Magyarország lenne a "beugró". Ha azonban az egyes befektetési szándékok ennyire kötődnek a politikai döntésekhez, a gazdaságirányítás képtelen egyedül vonzóvá tenni egy országot. Kell hozzá a stabil, szavahihető és gyors közigazgatási és politikai döntéshozatal, amitől egyelőre meglehetősen távol állunk.
Aggasztó az is, hogy az itthon már termelő járműgyártók mind gyakrabban panaszkodnak a képzett munkaerő hiányára. Az ország azon területein pedig, ahol tetemes szabad munkaerő áll rendelkezésre, hiányzik az infra-struktúra (főként az autópálya), a szakirányú képzés és a megfelelő munkamorál. Ezek nélkül azonban aligha remélhetjük, hogy valamely autógyártó komolyan fontolóra venné egy 3-5 ezer fős üzem létesítését. Hiszen az oktatás reformja kapcsán az átalakuló gazdasági szerkezethez igazodó középfokú szakképzésről szó sem esik, s egyelőre a munkaerő mozgatásához szükséges gyors tömegközlekedés megteremtése is hiú ábránd.
