Sztrájkérvek

A 24 Volán-társaság hétfő reggeli sztrájkja bizonyára sokak idegeit borzolta, ám két óra múltán a rend visszaállt. Ezzel azonban korántsem oldódott meg a helyzet. A munkabeszüntetés kapcsán több súlyos gondra is fény derült.

Az első furcsaság a sztrájk indoklása: az érintett mintegy 25 ezer dolgozó bruttó 110 ezer forint körüli átlagfizetése jóval alacsonyabb az országos és az iparági átlagnál. (A KSH októberi adatai szerinti az országos átlag 116, az ágazati 126 ezer forint.) Az 5-13 százalékos lemaradás nagynak tűnhet ugyan, ám egyrészt ez tartalmazza a magasan képzett dolgozók bérét is, másrészt a biztos állami munkahely mindenütt alacsonyabb keresettel jár együtt, harmadrészt a fizetések aszimmetrikus eloszlása miatt a világon mindenhol a többség az átlag alatt keres. Ezt az elvet követve tehát állandóak lehetnének a sztrájkok, hiszen minden emelés után mások és mások lesznek átlag alatt. A reálbérek alakulásának bemutatása sokkal elfogadhatóbb indok volna.

A másik gond makroszintű. Az ÁPV Rt. hiába növelte 3-4,5 százalékos emelési javaslatát 5 százalékra, s ígért 2004 végére felzárkózást a versenyszférához (!), a buszvezetőket ez nem elégítette ki. Nem is csoda, hiszen az állam hatalmas őszi béremeléseit látva elégedetlenkedni kezdtek már a postások, a köztisztviselők, a rendvédelmi dolgozók, a pilóták, sőt még a bírák is.

A 2002-ben több mint 12 százalékos emelést kapó volánosok mostani 26,4 százalékos (átlag 29,5 ezer forintos) követelésének teljesítése nemcsak évi 9 milliárdos többletkiadást jelentene az államnak, de még inkább gerjesztené az inflációt, csökkentené a korábbi emelések erkölcsi és vásárlóértékét, ráadásul olaj lenne a tűzre: a még függőben lévő bértárgyalásokon ellehetetlenítené az állam pozícióit. Elegendő csak arra gondolni, hogy a 140 ezres bér megegyezik a közszférában dolgozó szellemi foglalkoztatottak átlagkeresetével.

Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy miként lehet az egyes Volánok között akár 15 százalékos átlagbérkülönbség, miközben a tulajdonos, a feladat és a teljesítmény is közel azonos. Az is fucsa, hogyan kezdhető szrájk, ha a bértárgyalások előírt lezárásáig még közel egy hónap hátravan. Végül jó volna tudni, miként alakítható EU-kon-formmá a hazai távolsági tömegközlekedés, ha jármű-rekonstrukcióra az idén alig 1 (2002-ben: 3,1) milliárd jut.