A viszály levele
A rövid idő alatt közkeletűvé vált vélekedés szerint súlyosan megosztja az EU egységét az a levél, amelyet Tony Blair brit kormányfő és további négy tagállam, valamint három tagjelölt - közöttük Magyarország - vezetői írtak alá, mert maradéktalanul támogatja George Bush amerikai elnök pozícióját az iraki válságban.
Van azonban a levélnek egy másik olvasata is, ami részben magából a szó szerinti szövegből, részben a nyilvánosságra hozatal politikai környezetéből adódik.
A teljes szövegből egyértelmű: az aláírók a jog uralmának közös értékére emlékeztetik az Egyesült Államokat (elnökét), és arra, hogy az ENSZ alapokmánya a Biztonsági Tanácsot bízta meg a nemzetközi béke és biztonság megőrzésének feladatával; meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a BT meg tud felelni a rá ruházott felelősségnek. Ez a veleje a levél elejének és végének; a középső, testesebb korpusz pedig rekapitulálja egyfelől a transzatlanti kapcsolatok dicső, másrészt az Irakkal kialakult konfliktus főleg Huszein elnökre nézve dicstelen történetét.
A politikai környezetet pedig durván három fejlemény határolja be: Bush az unió helyzetéről mondott keddi beszédében értésre adta, hogy ENSZ-felhatalmazás nélkül is kész megtámadni Irakot; pénteken volt esedékes Blair tengerentúli látogatása; a kettő között Szaddám újbóli tárgyalásokra hívta meg a fegyverzetellenőrök vezetőit, akik a BT-t hétfőn arról tájékoztatták, hogy Bagdad nem működik kielégítően együtt velük. A Washingtont "együttműködve csillapítani" brit taktika eddigi menetét ismerve eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy Blairnek a Bush-tárgyalásokhoz volt szüksége az ominózus levélre.
A Columbia tragédiája ugyan elmosta a Bush-Blair tárgyalások kimenetelét, de nyomukban annyi valószínűvé vált, hogy Bush hajlandó megvárni egy második BT-határozatot. Ennek tartalma lesz minden bizonnyal a holnap esedékes brit-francia csúcs fő témája. (SzH)
