Csütörtököt mond az olajfegyver?

Meglehetősen ellentmondásos a helyzet az olajpiacon. Miközben a termelők és a felhasználók is alapvetően stabil árakban érdekeltek, olykor teljesen váratlanul megdől a piac. Nem szükséges még háborús konfliktus sem ahhoz, hogy az árak elkezdjenek emelkedni. Így történt ez három évvel ezelőtt, amikor a 38 dollárt közelítette a nyersanyag hordója.

A piac azonban mindannyiszor viszonylag gyorsan korrigált. Most is, hogy az iraki háborús készülődés közepette már hetek óta felfelé lépeget - az utóbbi napokban egyre szaporább léptekkel - az olajár, az arab országok és az olajkartell tisztségviselői is siettek megerősíteni: képesek az iraki termelés pótlására mindenféle biztonsági tartalék felszabadítása nélkül. Folyamatosan növelik is a kibocsátást, s megtesznek mindent, hogy az árakat a korábban meghirdetett, 22-28 dolláros sávban tartsák. Nem a felhasználók költségei miatt érzett aggodalom vezérli persze az olajkartell tagországait. Az olajtermelő országok zöme túlnépesedett, és minden pénzre szükségük van. Az is világos számukra, hogy a tartósan magas olajár gazdaságossá tehet vagy tenne olyan eljárásokat, amelyek az olajfelhasználás s ezáltal bevételeik csökkentéséhez vezetne.

Mindezek mellett azért sem valószínű, hogy az arab országok bevetnék az "olajfegyvert", mert az orosz olajtársaságok már egyébként is ott állnak jelentős készleteikkel az amerikai piac küszöbén, a Jukosz már túl van az első szállításon. Az útvonalak egyelőre jelentős amerikai exportot ugyan nem tesznek lehetővé, de folyamatosan fejlesztik lehetőségeiket.

Minden a mellett szól szakértők szerint, hogy ezúttal könnyen csütörtököt mondhat az olajfegyver, s amint kibillen a holtpontról az iraki konfliktus, az árak azonnal esni kezdenek.